Húsz év adatai alapján úgy tűnik, hogy a pollenallergiásoknak csak rosszabb lesz: ahogy melegszik az idő, kitolódik a pollenszezon, és az allergén pollenek koncentrációja is növekszik. Ráadásul ez a trend az egész világon megfigyelhető.
Első alkalommal készült globális felmérés a pollen és a klímaváltozás témakörében. A tudományos cikk első szerzője Lewis H. Ziska amerikai növényfiziológus, aki nemzetközi szaktekintély a pollenkutatás témakörében, a második szerző pedig Prof. Dr. Makra László, az SZegedi Tudományegyetem Mezőgazdasági Karának oktatója, aki mintegy 3 évtizede foglalkozik a klíma és pollen kapcsolatrendszer vizsgálatával. A cikket néhány hete publikálta a tekintélyes, egyébként orvosi témákkal foglalkozó Lancet Planetary Health.
– Alapvetően a célunk az volt, hogy megvizsgáljuk, miként változik az allergén pollenek koncentrációja és előfordulásuk tartama, s ez milyen kapcsolatban van az allergiás megbetegedések gyakoriságával. Megállapítottuk, hogy a hőmérsékleti maximumok és minimumok éves együttes növekedése szoros kapcsolatot mutat a szezonális pollentermelés százalékos növekedésével. Továbbá az is világossá vált a mérési adatok elemzése során, hogy a fagymentes napok számának növekedésével meghosszabbodik a pollenszezon, és növekszik a pollenkoncentráció is – magyarázta a kutatás lényegét Prof. Dr. Makra László.
Kutatótársával, Lewis H. Ziska amerikai növényfiziológussal 3 kontinens összesen 17 aerobiológiai állomásáról gyűjtöttek adatokat. A kritériumrendszert már a kutatási program elején kialakították, és ehhez szigorúan tartották magukat: egyrészt szempont volt, hogy olyan pollenmérő állomás adataival dolgozzanak, amely legalább 20 évre visszamenőleg rendelkezik pollenadatsorral, a másik elvárás az volt, hogy a mérések időtartama alatt az állomást ne helyezzék át, vagyis hogy a mérések azonos helyen történjenek. Ezenkívül az is fontos volt, hogy az adott állomáson a méréseket ne egy konkrét kezdeti, illetve záró időpontban kezdjék és fejezzék be, hanem a pollenszezon aktivitásához igazodjon a mérési időszak. Szintén a kritériumrendszer része volt, hogy ne csak egy vagy néhány pollenfajtát mérjenek, hanem lehetőség szerint az adott helyre jellemző növényegyütteseket magába foglaló összes pollenfajtát.
A kiinduláskor több mint 40 pollenmérő állomás szerepelt a listájukon, de az előzetes kiválasztási kritériumoknak ezek közül mindössze 17 felelt meg. A 40-es listán a déli féltekéről is szerepeltek állomások, de végül ezek egyike sem felelt meg a kiindulási szempontrendszernek.
Prof. Makra László Szegedi Tudományegyetem: pollen és klímaváltozás
– A cikkük jelentőségét mutatja, hogy ez az első olyan cikk a nemzetközi szakirodalomban, amelyik globálisan mutatja ki, hogy a hőmérsékleti minimumok és maximumok folyamatos emelkedése hozzájárul az éves pollenkoncentráció növekedéséhez és a pollenszezon meghosszabodásához, az állomásonkénti összes pollenfajta együttes vizsgálata alapján. Továbbá a nemzetközi szakirodalomban ez az első cikk, amely nem egyetlen pollenfajtát vagy fajták egy csoportját vizsgálta, hanem az adott állomáson mért összes pollenfajta összegzett évi számait veti össze hőmérséklettel kapcsolatos meteorológiai paraméterekkel, mint a hőmérsékleti minimum és maximum, a fagymentes napok száma, s a foknapok, és ezek összefüggéseit vizsgálja – tette hozzá a szegedi egyetem professzora.
Prof. Dr. Makra László és Lewis H. Ziska végül Európából 10 (egy francia, egy belga, egy svájci, két finn, egy-egy görög, lengyel, olasz, orosz és izlandi), az amerikai kontinensről 5 (három Egyesült Államokbeli és két kanadai város), valamint Ázsiából két koreai település adatait vették figyelembe. A mérési helyeket összefoglaló táblázatból kiderül, hogy a legrégebbi adatsor Turkuból (Finnország) állt rendelkezésre, itt 42 év adatait elemezhették a kutatók. Ezt követte a szintén finn Kevo mérőállomása, amelyet 38 éve működtetnek, majd a brüsszeli állomás (Belgium), amely 35 éve szolgáltat adatokat.
Prof. Dr. Makra László hozzátette: a nemzetközi szakirodalomban ez az első olyan, a témakört globálisan felölelő kutatás, amelyből arra lehet következtetni, hogy a hosszabb pollenszezon és a megnövekedett évi pollenkoncentráció hatására globálisan nő a pollenérzékenység és az allergiás megbetegedések száma. – Ezek az eredmények rámutatnak arra, hogy bolygónk klímájának melegedése komoly egészségügyi kockázatokkal jár – fogalmazott.
Makra professzor arra is választ ad, hogy mindemellett még mi vezethet az allergiás megbetegedések számának globális növekedéséhez. – Itt két dologról kell beszélni. Az egyik, hogy a mezőgazdaság kiterjedten használ vegyszereket részben a termés minőségének növelésére, részben a minőség javítása érdekében. Emellett az élelmiszeripar számos adalékanyagot, tartósítószert használ, amelyek nagyon megterhelik az immunrendszert. A másik fontos tényező az egyre fokozódó légszennyezés. Ha az immunrendszerben rés keletkezik, könnyen alakulhatnak ki allergiás megbetegedések. Ezek lehetnek bőr- vagy szembetegségek, de kiterjedten fordulhatnak elő allergiás légúti megbetegedések is. Ez utóbbiak közül a leggyakoribb a szénanátha, vagy rhinitis, ami az orrnyálkahártya gyulladásos megbetegedése, továbbá a bronchitis – vagyis a hörgők gyulladása, a legsúlyosabb pedig az asztma, amely a légutak nyálkahártyájának a gyulladásos megbetegedése. Megjegyzendő, hogy a kémiai légszennyező anyagok légköri koncentrációjának a növekedése fokozza a globális felmelegedést, ami viszont a korábban említettek szerint a növekvő pollenkoncentrációk révén tovább növeli a pollen okozta egészségügyi kockázatot.
A pollenallergiások száma világszerte folyamatosan növekszik. Makra professzor szerint egy új kutatási irány lehet az eredményeiknek konkrét betegadatokkal történő összevetése. – Valószínűsíthető, hogy a közeljövőben fokozatosan emelkedni fog globálisan a pollenérzékenyek száma. Ennek egyik oka a környezetünkben egyre széleskörűbben alkalmazott kémiai anyagok mennyisége, a másik pedig az, hogy a globális felmelegedés révén az allergén növények élőhelyei észak felé kiterjednek. A hosszabbá váló pollenszezon szintén az allergiás megbetegedések számának a növekedését vonja maga után. Mindezeket tehát a kutatás során vizsgált adatok támasztják alá. A kumulatív pollenkoncentráció évi átlagos százalékos változása az Egyesült Államokban volt a legnagyobb: 12 százalékkal Fairbanks-ben és 11,5 százalékkal Minneapolisban. Mindkét esetben növekedést mutattak ki. Szintén ilyen magas növekedést regisztráltak Görögországban: Thessalonikiban 11,2 százalékot. A pollenkoncentráció három kivételével az összes mérőállomáson növekedett, ugyanakkor a kutatásból az is kiderült, hogy Koreában csökkent (Busanban 1, Szöulban 1,3 százalékkal), csakúgy, mint az olaszországi Legnanoban (-0,3 százalék).
Makra László professzornak személyes érintettsége van a témával kapcsolatban: 37 éves kora óta érzékeny a parlagfű pollenjére. Először csak megfázásos tünetei voltak a nyári időszakban, s a tünetek évente rendszeresen visszatértek. A bőrteszt kimutatta, hogy többek között a parlagfű pollenre is allergiás. Azt kevesen tudják, hogy Magyarországon az 1970-es években még nem diagnosztizálták a pollenallergiát, az orvosok általában egyéb kiváltó okokra gyanakodtak. Azonban már az 1960-as évek végétől mértek pollenkoncentrációt: Magyarországon először 1968-ban történt mobil mérőeszközzel pollenmérés, amelyet Simoncsics Pál, a szegedi egyetem Növénytani Tanszékének biológusa végzett munkatársaival, s az ezek alapján készült cikkeiket 1970-ben jelentették meg. Az első állandó aerobiológiai állomást 1989-ben állították fel a szegedi egyetem bölcsészettudományi kar Egyetem utcai épületének tetején. Ez volt Magyarországon az első pollenmérő állomás.
A szerzők számára igen komoly szakmai elismerés, hogy a kutatásaikat összegző dolgozat a Lancet Planetary Health című folyóiratban jelent meg. A Temperature-related changes in airborne allergenic pollen abundance and seasonality across the northern hemisphere: a retrospective data analysis címmel megjelent cikkük kéziratát azért ehhez a folyóirathoz küldték el, mert a cikk témája egészségügyi, a Lancet lapcsoport pedig orvosi cikkeket közöl. A téma fontossága, s a globálisan új eredmények kapcsán feltételezhető, hogy széles körű visszajelzéseket fognak majd kapni. Annál is inkább nagy érdeklődésre tarthat számot Prof. Dr. Makra László és Lewis H. Ziska munkája, mert a kézirat öt bírálójának egyike megjegyezte: a nemzetközi szakirodalomban ilyen magas szintű munka legalább 20 éve nem született ezen a tudományterületen, amely a pollen és a klíma kapcsolatrendszerét vizsgálja.
SZTEinfo: Antal Éva
