A járművek által kipufogott légszennyező szénszemcséket találtak a méhlepény magzat felőli oldalán. A placenta feladata, hogy biztosítsa az anya és a magzat közötti összeköttetést. Rajta keresztül a fejlődéshez nélkülözhetetlen anyagok bejutnak a baba vérkeringésébe, de szerkezete – elméletileg – meggátolja, hogy a magzatra veszélyes anyagok elérjék őt.
A méhlepény általában hatékony szűrőként működik, de azért korántsem mindenható. Számos gyógyszer hatóanyag-molekulái átjutnak rajta, és – ahogy most a belgiumi Hasselt Egyetem kutatói kimutatták – a légszennyezés mikroszemcséinek sem jelent akadályt.
Ez az első vizsgálat, ami bizonyította, hogy az anya által belélegzett légszennyezés eléri a magzatot. Ennek kimutatására 25 placentát vizsgáltak meg, amelyek nem dohányzó, a belgiumi Hasselt városában élő nőktől származtak. A város légszennyezési mutatói messze az EU-szabványok alatt vannak, bár magasabbak az Egészségügyi Világszervezet ajánlásainál.
Az Index szerint a kutatók lézeres technikával tapogatták le a méhlepényeket, amelynek segítségével tetten lehet érni a szénrészecskéket. Minden placenta esetében találtak szénrészecskéket a méhlepény magzat felőli oldalán, és ezek száma korrelált az anya által elszenvedett légszennyezettség mértékével. Átlagosan 20 ezer nanorészecskét találtak a placenták egy köbmilliméterében azon nőknél, akik egy főúthoz közel laktak. A légszennyezettség mértéke összefügg a vetélés esélyével, a koraszülés gyakoriságával és az alacsony születési súllyal. A levegőből származó szennyező részecskék közvetlenül is megbetegíthetik a magzatot, de az általuk kiváltott gyulladásos reakciók is veszélyesek lehetnek.
És az MTI híre: Belga szakemberek most egy másik lehetséges magyarázatot ismertettek a Nature Communications című folyóiratban. Egy újfajta szkennelési technikát alkalmazva vizsgálták meg újdonsült édesanyák placentáját, amelyeken egyfajta részecskeszennyeződést, koromszerű lerakódást figyeltek meg. A Hasselti Egyetem kutatói szerint a részecskék a méhlepénymagzathoz legközelebbi részén halmozódtak fel, közel a köldökzsinórhoz. A minták 10-10 olyan édesanyától származtak, akik erősen szennyezett, illetve kevésbé szennyezett területen éltek. Minél magasabb levegőszennyezettségnek volt kitéve az édesanya a terhesség ideje alatt, annál nagyobb mennyiségű részecskét számoltak össze a kutatók a placentán.
A Pittsburghi Egyetemen szakértője, Yoel Sadovsky ugyan nem vett részt a vizsgálatban, de annak eredményeit kommentálva elmondta, hogy azok nem bizonyítják, hogy a korom áthatolt a placentán és elérte a magzatot, vagy hogy a lerakódásnak bármilyen negatív hatása lenne. A szakértő szerint ugyanakkor már önmagában az fontos felfedezés, hogy a lerakódás jelen van a placentán. Hozzátette: “a következő kérdés az, hogy mekkora mennyiség kell ezekből a szénrészecskékből ahhoz, hogy kárt okozzanak”.
Állatokon végzett korábbi vizsgálatok során a kutatók már felismerték, hogy a részecskék képesek eljutni a placentához, ám a mostani tanulmány volt az első, amely emberi méhlepénynél is kimutatta a jelenséget.
