Amikor először a Barcelona-Madrid vasútvonalon, ahol 300-al mennek a vonatok és 630 km-es távot 2,5 óra alatt teszik meg, liberalizálták a piacot, és a piacra lépett három társaság, az Iryo, az Avlo és az Ouigo között kirobbant a verseny, a korábbi jegyárak azonnal majd megfeleződtek.
Átlagosan 81 euró helyett 46-ért lehetett utazni, ami igen jó ár. Baráti. Népszerű is lett a járat, és erre a legzöldebbek is csak csettinthettek, mert sokan a repülőről ültek át, ezért a szolgáltatásért ilyen áron már érdemes, és a Barcelona-Madrid légiközlekedés a világ egyik, ha nem a legforgalmasabbja. Volt.
Ez még mind semmi az árcsökkenésben.
Március 27-től az egyik versengő társaság új járatokat jelentett be Malaga-Madrid vonalon, ami szintén 300-al megy és az 530 km-t 2,5 óra alatt teszi meg. 7 euróért. Hetes nyamvadt euróért. Ami semmi. Lepkefing. Két szendvics ára, de egy jobb főételt már nem kapsz ennyiért. Ingyen van. Gyerekeknek 5 euró. Nevetségesen olcsó. Röhej. Kettőt nézel a boltban, és ugrott ennyi. Hatalmas érték a pénzedért. Modern, hipergyors, kulturált közlekedés semmiért.
Ide vezet a szabad piac és a verseny.
Ide vezet a piacok liberalizációja.
Libre Mercado.
Minden fogyasztónak nagy hangon és minden piacon kórusban kéne követelni a szabad piacot és a totális versenyt: hiszen többet ér a pénze tőle. Sokkal többet. Az inflációt az állam gerjeszti, a kapitalista verseny deflatorikus, leveri az árakat. A szabad piac az igazi barátod. Kérdezd meg a pénztárcádat.
