A zöldeket gyakran vádolják szakszerűtlenséggel, mondván, tudományos megalapozottság hiányában is képesek tiltakozni. Ezzel szemben az Amerikai Kémikus Társaság 248. találkozóján a palagáz kitermeléséhez használt hidraulikus repesztés anyagait vizsgálták, nyilván kémikusok, az eredmények pedig lesújtóak.
A találkozón természetesen számos más dologról is szó esett, az összegyűlt tudósok mintegy 12 000 prezentációt mutattak be. A hidraulikus repesztés során használt vegyszereket a Laewrence Berkeley National Laboratory és az University of the Pacific szakemberi vizsgálták meg. A dr. William Stringfellow által vezetett kutatás azért indult, hogy lehetőleg feloldja a széleskörű társadalmi vitát, és megpróbáljon minden eddiginél hitelesebb eredményt felmutatni. Az eredmény fényében azonban nem igazán nyugodhatunk meg: a vizsgálat szerint az eddig véltnél is veszélyesebb anyagok kerülhetnek a környezetbe a hidraulikus repesztés során.
A tanulmány szerzői elismerik, hogy „nagyon keveset tudnak” a hidraulikus repesztés során használt mintegy 200 kemikália környezetre vagy egészségre kifejtett hatásáról. Strinfellow szerint a használt anyagok egyharmada ilyen, nyolc vegyületről azonban egyértelműen állítható, hogy mérgező az emlősök számára. A repesztés során több millió liternyi vizet szoktak a föld rétegeibe fecskendezni, ezzel sikerül az eddig hozzáférhetetlen gázokat és olajokat kivonni onnan. A nagyvállalatok, akik rendelkeznek a szükséges technológiával, azt állítják, hogy ez a folyadék teljesen biztonságos az élővilágra és a környezetre nézve.
„A vállalatok képviselői azt mondják: ezek csak ételkiegészítők, mintha fagylaltot csinálnánk. A másik oldal meg arról beszél, hogy több száz toxikus anyagot fecskendeznek be. Tudósként kötelességünknek tartottuk utánajárni, mi az igazság a történetben” – mondta el Stringfellow. A kutatócsapat egy listányi összetevőt vizsgált meg, beleértve a folyadék sűrűsítésére használt zselésítő anyagot, a mikrobák növekedését gátló biocidokat, a repedéseket tágító homokot, és a csövek korrózióját gátló vegyületeket. Az eredményeket az ASC.org-on jelentették be. A jelentés megerősíti, hogy a repesztőfolyadékok nem használnak sok toxikus anyagot, és sok élelmiszeripari összetevő van bennük, de ez korántsem jelenti azt, hogy ezek az anyagok könnyen semlegesíthetőek, illetve lebomlanak.
„Nem csinálhatsz egy teherautónyi fagylaltot, és öntheted ki a viharba” – mondja a szakértő. Még a fagylaltgyártóknak is kezelniük kell a hulladékot, ami pedig biológiailag lebomló és természetes anyagokból áll. Kezelni kell a hulladékot, mielőtt visszaengednéd a természetbe”.
A tudósok ugyanakkor nyolc olyan vegyületet (beleérve biocidokat is) talált, amelyek mind veszélyesek az emlősök számára is.
„Több kemikália, mint a korróziógátlók vagy biocidok nagy koncentrációban vannak használva, ezeknek káros hatásai lehetnek. A biocidok például arra vannak kitalálva, hogy baktériumokat pusztítsanak el” – mondta el Stringfellow. Továbbá a tanulmány a felhasznált anyagok egyharmadáról képtelen volt megállapítana, hogy milyen hatásokat váltanak ki. Pedig ezt nem árt tudni, ha már a talajba fecskendezik őket. Széles körben elterjedt a félelem, hogy a befecskendezett folyadék bejuthat az ivóvízbe. A vállalatok igyekeznek megnyugtatni a lakosságot, ilyen nem történhet meg, hiszen a fúrók jóval mélyebbre hatolnak a talajvíznél, és lehetetlen, hogy szivárgás során feljöjjön a víz. A Stanford kutatói azonban nemrégiben közzétettek egy tanulmányt, amelyben számos példát találtak arra, hogy a talajvíz közvetlen közelében is voltak repesztések.
Elég ijesztő, minthogy az is, hogy egy januárban közzétett tanulmány arról beszél, a palagáz-kitermelések közelében 30%-al nő a születési rendellenességek esélye. Ja, és a világon 15 millió ember él szondák egy mérföldes körzetében- írta a greenprofit.hu.
Kapcsolódó anyagok:
Német palagáz-kitermelési kételyek
