A rovat kizárólagos támogatója
Nincs semmilyen érdekem, ami szerint a multikat kellene védenem, vagy az állami vizsgálatokat kellene támadnom, de azért tanulni illene az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos eddigi dilettáns bizonyítási melléfogásokból. Darvas Béla ökotoxikológus professzor gondolatai a NÉBIH élelmiszertesztjével kapcsolatban.
Mint azt több lap megírta, semmilyen élelmiszerbiztonsági kockázatot nem tárt fel az az összehasonlító vizsgálat, amelyben 96 Magyarországon, illetve Ausztriában és Olaszországban forgalmazott, azonos vagy hasonló márkanevű multinacionális élelmiszerterméket ellenőrzött a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal.
Úgy hozta a sorsom, hogy a nagy fűszerpaprika-botrányban láttam a per teljes szakmai anyagát. Bizonylatokat, mindkét oldali mintavételeket és méréseket. Aztán a bíróságok sorban marasztalták el a felperest (állam) azért, hogy szakszerűtlenül mintázott, később azért is, hogy a bíróság számára nem kellő színvonalon (akkreditált mérés) mért. Kiváltképpen, hogy a hazai mérések jóhírű német laborok szakszerű bizonylataival találták magukat szemben. Nem segített, hogy az újságok tele voltak a gyárakat elmarasztaló hírekkel és az sem, hogy mindezek az állami hivatalnokok állításai voltak. Megbüntették aztán azért őket (szóval nem a mikotoxin-tartalomért), hogy bár a zacskón az állt, hogy magyar termék, az nem fedte a valóságot, mert kevertek bele máshonnan érkezőt, mint ahogyan mindig is tették.
Nincs semmilyen érdekem, ami szerint a multikat kellene védenem, vagy az állami vizsgálatokat kellene támadnom, de azért tanulni illene az élelmiszerbiztonsággal kapcsolatos eddigi dilettáns bizonyítási melléfogásokból. Bíró csak bizonyítékok alapján tud ítélni. Nem fogadhatja el a szakszerűtlen mintavételt, ha az nem reprezentálja a sokaságot, amiről állít valamit. Nem fogadhatja el a „szükséghelyzeti” (nekünk ilyen készülékünk volt csak) méréseket, amelyeken túllépett a jelen. Vagyis a bizonyítási eljárás nagyon is tételes és hidegen hagyja a magyarázkodás. Állam is bukhat, és azt követően hitelrontásért (vö. elmaradt haszonért – TTIP) perelhető. Ilyesmit persze kis cégek szoktak tenni, aztán megszüntetik a céget és a kártérítésből létrehoznak új néven egy másikat.
Az olyan szubjektív állítások, hogy barnább vagy sárgább, fűszeresebb, amit cetlin 1-5-ig osztályoz pár fogyasztó (érzékszervi vizsgálatok), azért nem a jogilag védhető véleményalkotás felhőjébe tartoznak. Az ízérzékelést valamikor régen apasági vizsgálatokra is alkalmasnak tartották (ma már DNS), olyan mértékben öröklődik, vagyis nagyon is egyedi tulajdonságunk. Itt minden személy egy műszer, ami a személyes adottságai szerint mér. A két pult műszere eltérő. Összevethetők az eredmények egyáltalán? Fűszerezésre vonatkozóan bizonyosan nem.
Csokoládé – ahogy valamelyik televízióban egy szakember mesélte – a termékpálya során színt vált. Kezdetben sötétebb, aztán világosodik (kakaóvaj, ami a termék minőségét nem befolyásolja, olvashatjuk már régóta a csomagolásokon); az ostya frissen roppanós később alább hagyja. Egy bíró ilyenkor a mintavételezést vizsgálja meg, amelyben nem csak az a kérdés, hogy a vizsgált mintaszám (annak keverése) kellően reprepezentál-e (szóval nem elég pár szeletbe belehapni), mondjuk 10-10 mázsa ostyából innen és onnan is, hanem lényegi, hogy a mintavétel a termékpálya azonos időszakaszára esett-e. A mintavétel is akkreditált, de ezt valahogy nálunk kevesen tudják. Mivel a kellő reprezentációhoz a biometria által előírt adatmennyiség szükséges, ezért a mai minőségvizsgálat fő kémiai komponensekre alapítják. Hol vannak ezek az adatok és az ezekben mért eltérések?
Fahéj sokféle van, ha valaki nem őröltet vesz (tessék ellátogatni az Ázsia nevű boltba) meg fog lepődni, milyen jelentős eltérések vannak. A szorosabb értelemben vett fahéj a Cinnamomum verum, azonban további egytucat rokonfajt (pl. Cinnamomum cassia, C. burmannii, C. loureiroi, C. citriodorum, C. tamale stb.) is rendeltetésszerűen használnak erre a célra, és akkor arról nem is beszéltem, hogy minden természetes alapú termék minősége nagyon változatos. A gyártás legnagyobb problémája a sztenderdizálás.
Szép kis kaland lesz a bizonyítás – írta Darvas Béla ökotoxikológus professzor FB posztjában.
