A Nemzetközi Energiaügynökség szerint sokkal sokszínűbb napelempiacra van szükség, most ugyanis túlságosan függünk az országtól a globális ellátási láncok miatt.
A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) friss jelentésében kiemeli: a nettó nulla kibocsátásra való biztonságos átmenet biztosításához fokozott erőfeszítésekre lesz szükség a napelemek globális gyártásának bővítésére és diverzifikálására, mert ezek globális ellátási láncai jelenleg erősen Kínában összpontosulnak. Kína az elmúlt években csökkentette a napelemek gyártási költségeit, elősegítve a létfontosságú technológia sikerét, ugyanakkor a globális fotovoltaikus készletek jelentős, országon belüli koncentrációját eredményezte.
A napelemgyártás és piacok bővítésére összpontosító kínai ipari és innovációs intézkedések hozzájárultak ahhoz, hogy a napelemek a világ számos részén a legkedvezőbb árú villamosenergia-termelési technológiává váljanak. Ez azonban az IEA napelemes napelemek globális ellátási láncairól szóló különjelentése szerint a napelemek ellátási láncaiban is egyensúlyhiányokhoz vezetett. Ez az IEA első ilyen témájú kiadványa.
A napelemek globális gyártási kapacitása az elmúlt évtizedben egyre inkább kikerült Európából, Japánból és az Egyesült Államokból, méghozzá Kínába, amely a befektetések és az innováció terén vezető szerepet töltött be globálisan. A jelentés szerint Kína részesedése a napelemek valamennyi kulcsfontosságú gyártási szakaszában ma meghaladja a 80 százalékot, és a kulcselemek, köztük a poliszilícium és a lapkák esetében ez a jelenlegi gyártási kapacitás bővülése alapján a következő években több mint 95 százalékra fog emelkedni. Ez nyilvánvalóan probléma globális szinten – hiszen látjuk, hogy milyen probléma adódik abból, ha egy energiaforrást, vagy az ahhoz tartozó infrastruktúrát javarészt egyetlen ország birtokol használható módon. Az orosz-ukrán háború felhívta a figyelmet arra: nem jó, ha monopóliumot élvez bárki is egy globálisan is hasznos energiaforrás felett.
„Kína kulcsszerepet játszott a napelemek költségeinek csökkentésében, ez egyértelműen számos előnnyel jár a tiszta energiára való átállásnál” – mondta Fatih Birol, az IEA ügyvezető igazgatója. „Ugyanakkor a globális ellátási láncok földrajzi koncentrációjának szintje olyan potenciális kihívásokat is jelent, amelyekkel a kormányoknak foglalkozniuk kell. A tiszta energiára való átállás felgyorsítása világszerte további terhelést jelent ezekre az ellátási láncokra a növekvő kereslet kielégítése miatt, de ez más országok és régiók számára is lehetőséget kínál a termelés diverzifikálására és annak ellenállóvá tételére.”
A nemzetközi energia- és éghajlati célok eléréséhez a napelemek globális elterjedése soha nem látott mértékű szintre kell, hogy növekedjen. Ez viszont a gyártási kapacitás további jelentős bővítését teszi szükségessé, ami aggodalmakat vet fel azzal kapcsolatban, hogy a világ képes-e olyan gyorsan fejleszteni rugalmas ellátási láncokat, amilyen gyorsan a kereslet változik. A villamosenergia-rendszerek éves napelem-kapacitásának például 2030-ra több mint négyszeresére kell növekednie világszerte a jelenlegi állapothoz képest, hogy az IEA számításai szerint 2050-re elérje a nettó nulla kibocsátást. A napelemek kulcsfontosságú építőköveit érintő globális termelési kapacitás 2030-ra több mint kétszerese kellene lennie a mai szintnek, és a meglévő gyártóberendezéseket modernizálni kellene.
Mivel a diverzifikáció az egyik kulcsfontosságú stratégia az ellátási lánc kockázatainak csökkentésében világszerte, a jelentés felméri a napelemes PV ellátási láncok fejlesztésének lehetőségeit és kihívásait a munkahelyteremtés, a beruházási követelmények, a gyártási költségek, a kibocsátás és az újrahasznosítás szempontjából. A kiadványban a szakértők megállapították, hogy az új napelemgyártó létesítmények a globális ellátási lánc változása miatt 2030-ra 120 milliárd USD értékű beruházást vonzanak. A napelemágazatban pedig megvan a lehetőség, hogy 2030-ra megduplázza a napelemgyártással foglalkozó munkahelyek számát 1 millióra.
A jelentés összefoglalja azokat a szakpolitikai megközelítéseket, amelyeket a kormányok a lokális napelemgyártás támogatása érdekében alkalmaztak, és kiemeli az ellátásbiztonság javítását és az olyan kulcsfontosságú kihívások kezelését célzó kiemelt területeket, mint a környezeti és társadalmi fenntarthatóság, a beruházási kockázatok és a költség-versenyképesség.
