Be kell látnunk, hogy a természet nem foglalható jogszabályokba, táblázatokba, brosúrákba.- Interjú Dr. Ambrus András természetvédelmi felügyelővel. Az erdőmérnök – biológus kutatási területei: szitakötők, lepkék, természetvédelem, populációbecslés jelölés-visszafogás, makroszkopikus vízi gerinctelenek, Víz Keret-Irányelv, Natura 2000.
A közel másfél évtizedes, téli-nyári vízben tocsogás után – amelybe a Nemzeti Biodiverzitás-monitorozó Rendszer vízi makroszkopikus gerinctelen csoport monitorozási programjának beindítása is belefért – a vízpartra kitekintve, lápréti hangyaboglárka fajok populációs vizsgálataiba kapcsolódtam be. A kutatás számos ország szakembereinek összefogásával zajlott („MacMan” – Maculinea Management). A már korábban is feszegetett kérdéseimet – egy-egy adott lepke és szitakötő faj példányai honnan jönnek, merre mennek, mit csinálnak – itt ismételten feltehettem, egyedi jelölési módszerek és intenzív terepi megfigyelések, fotózás, filmezés, térinformatikai alkalmazás támogatásával. A lepkékkel és más vízi, vízparti jószágokkal kapcsolatos vizsgálatok és monitorozási feladatok egyre inkább beletartoznak a vizes élőhelyek rekonstrukciós, rehabilitációs és kezelési-fenntartási munkái közé, gazdagítva a gerincesek által szolgáltatott információk, visszajelzések sorát.
A terepi vizsgálatok mellett egyre nagyobb hangsúlyt igyekszem fektetni a gyakorlati tapasztalatok átadására a gyakorlatos és szakdolgozó diákok számára. Fontosnak tartom az érdeklődő közösség tájékoztatását minél szélesebb körben, hiszen a természetvédelem tevékenységének megítélése nagyban függ attól, hogy a helyi lakosok, földhasználók mennyire érzik sajátjuknak a természeti értékek megőrzése érdekében tett erőfeszítéseinket.
Hogyan zajlik a terepi munka?
Egyik kedvenc vizsgálati területem a Fertő-Hanság Nemzeti Park kezelésében, a Fertő melletti, Hidegség határában fekvő láprét. Több, különféle negatív emberi hatás (lecsapolási kísérletek) is érte az elmúlt évtizedek alatt, melynek következtében eléggé kiszáradt. Legelő állatok híján elmaradt a kaszálás, becserjésedett, elnádasodott, mégis, maradtak rajta olyan foltok, ahol a közösségi jelentőségű, védett lápréti, őszi vérfűhöz (Sanguisorba officinalis) kötődő hangyaboglárkák (Maculinea teleius és M. nausithous) egy szép népessége él. Ezt a vegyes kolóniát 2002 óta folyamatosan nyomon követem, ügyelve arra, hogy az érdekükben tett területkezelési beavatkozások – elsősorban kaszálások – mindig a lehető legjobb időzítéssel és a legmegfelelőbb mértékben történjenek meg. Ennek érdekében különböző dolgokra kell figyelni, kezdve az adott év csapadék viszonyaitól, talajvíz ellátottságától a réten található esetenként védett növényfajok fenológiai stádiumán át az ott élő más olykor szintén védett lepkefajok rajzási fenológiájáig.
A teljes cikk fotókkal >>>
