Hirdetés

A kétévente megjelenő WWF Élő Bolygó Jelentés legfrissebb kiadása rávilágít arra, hogy bolygónk pusztulásának mértéke még mindig nem változott: a jelentés szerint a gerinces fajok populációi 1970 és 2018 között 69%-kal zsugorodtak. Ráadásul kettős krízissel kell szembenéznünk, hiszen a klímaváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése egyaránt veszélyezteti a jövőnket.
A WWF kétévente megjelenő Élő Bolygó Jelentése bolygónk aktuális állapotát és az emberi tevékenység hatását mutatja be tudományos alapokon nyugvó adatokra támaszkodva. Az idei kiadás az eddigi legátfogóbb elemzésen keresztül mutatja be, hogy a megfigyelt 5 230 gerinces faj 31 821 populációjában világszerte átlagosan 69%-os csökkenés észlelhető 1970 és 2018 között. A jelentés emellett figyelmezteti a kormányokat, vállalatokat és a világ lakosságát, hogy a biológiai sokféleség pusztulásának megakadályozása érdekében sürgős, rendszerszintű változásokra van szükség.

 

Napjainkban egy kettős és egymással összefüggő okokra visszavezethető vészhelyzettel nézünk szembe: az ember okozta klímaváltozás és a biológiai sokféleség csökkenése a jelenlegi és a jövő generációk jólétét is veszélyezteti. Mivel a jövőnk jelentős mértékben függ a biodiverzitástól és a stabil éghajlattól, kulcsfontosságú, hogy megértsük a természet pusztulása és a klímaváltozás közötti kapcsolatot. Az idei Élő Bolygó Jelentés központi témái ezeknek az összefüggéseknek a természete, az emberekre és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatása, valamint egy pozitív, igazságos és fenntartható jövő építése.

A jelentésben található adatok is rávilágítanak arra, hogy a régiók között különbségek mutatkoznak a fajok gyakoriságában. A legnagyobb hanyatlás a trópusi területeken tapasztalható – a WWF rendkívül aggasztónak találja ezt a tendenciát, hiszen ezek a területek azok, amelyek a legjelentősebb biológiai sokféleséggel rendelkeznek. Regionálisan Latin-Amerikában figyelhető meg a legnagyobb csökkenés a populációk gyakoriságában (94%), míg az egyes élőlénycsoportok közül globálisan az édesvízi fajoknál a legnagyobb a populációk visszaesése (83%). A megfigyelt vándorló halfajokat fenyegető veszélyek mintegy feléért élőhelyeik elvesztése és a vándorlási útvonalaikon található akadályok a felelősek.

“Miközben az éghajlatváltozás hatásai gyötrik az élővilágot is, az élőhelyek és a természeti rendszerek helyreállítása az egyik legfontosabb eszközünk a klímaváltozás hatásaival szemben. Az erdők és gyepek elnyelik és tárolják a szén-dioxidot, a vizesélőhelyek tárolják és a talajba szivárogtatják a felszíni vizeket, a mezővédő erdősávok megakadályozzák a talaj lemosódását. Az aszály, az árvizek, a szélviharok, a talajerózió ellen természetre alapozott megoldásokat is használhatnánk, csak hozzászoktunk, hogy kizárólag műszaki, mérnöki megoldásokban gondolkodjunk” – mondta Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója.

Európában a gerinces fajok állományaiban 1970 óta mért 18%-os csökkenés a trópusi területekhez viszonyítva lényegesen alacsonyabb, ennek azonban az az oka, hogy a világ fejlettebb részein már 1970 előtt megtörtént a természet nagy fokú átalakítása. Ráadásul Európában is van jó pár olyan faj, amelyeknek jelentősen csökkentek az állományaik az utóbbi évtizedekben. Az európai élőhelyvédelmi irányelv 17. cikke szerinti 2019. évi országjelentések alapján a kontinensen a közösségi jelentőségű fajok 63%-a kedvezőtlen vagy rossz állapotú. Magyarországon ez az arány 66%, és olyan fajokat fenyeget az eltűnés veszélye, mint az elevenszülő gyík, a kaszpi haragossikló, a lápi póc, a magyar szöcskeegér vagy a délvidéki földikutya, hogy csak néhányat említsünk a sok közül.

“A legutóbbi felmérések alapján Magyarországon a közösségi jelentőségű élőhelyek 87%-a kedvezőtlen vagy rossz állapotú, az álló- és folyóvizek között még ennél is nagyobb arányban voltak azok, amelyeknek az ökológiai állapota mérsékelt, gyenge vagy rossz besorolást kapott. Pedig a veszélyeztetett fajok megőrzése szempontjából kulcsfontosságú, hogy milyen állapotban vannak a hazai élőhelyek” – mondta Fehér Zoltán, a WWF Magyarország természetvédelmi vezetője.

A világ vezetői idén decemberben vesznek részt a 15. Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek konferenciáján, amely kihagyhatatlan alkalom arra, hogy helyesen cselekedjenek az emberek és a bolygó érdekében. A WWF azt szorgalmazza, hogy a találkozón a vezetők egy olyan megállapodás mellett kötelezzék el magukat, mint amilyen a Párizsi Egyezmény, amely lehetővé teszi a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását és egy természetpozitív világ megvalósítását 2030-ra.

“A decemberi konferencián a vezetőknek lehetőségük nyílik arra, hogy helyreállítsák megszakadt kapcsolatunkat a természettel, és egészségesebb, fenntarthatóbb jövőt biztosítsanak mindenki számára egy ambiciózus, természetpozitív, globális biodiverzitási megállapodás létrehozásával. A fokozódó természeti válság közepette nagyon fontos, hogy ez a megállapodás azonnali lépéseket célozzon meg, beleértve a természetromboló ágazatok átalakítását és a fejlődő országok pénzügyi támogatását” – mondta Marco Lambertini, a nemzetközi WWF főigazgatója.

A 2022-es Élő Bolygó Jelentés azt is kifejti, hogy a megőrzésre és helyreállításra irányuló erőfeszítések fokozása, a fenntarthatóbb előállítás és fogyasztás – különösen az élelmiszerek esetében -, valamint az ágazatok karbonsemlegesítése enyhítheti ezt a kettős válságot. A szerzők felhívják a döntéshozók figyelmét arra, hogy a gazdaságokat a természeti erőforrások megóvását szem előtt tartva alakítsák át.

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás