Kutyák boldog gazdijaként melegséggel öntötte el szívemet a The Guardian című brit napilap cikke azokról az amerikai és brit állatmentőkről, akik azokat az idős és/vagy beteg macskákat és kutyákat ápolják és gondozzák, amelyeknek gyakorlatilag semmi esélyük nincs már arra, hogy egy-egy új család befogadja őket.
Egyikük Steve Greig, aki első idős kutyáját az után vette magához, hogy házi kedvencét, Wofgangot elütötte egy autó: ő már szinte rutinszerűen fogadja be azokat az állatokat, amelyekkel már nem nagyon tudnak, mit kezdeni az állatmenhelyek sem, s jelenleg 11 eb él kertjében és házában. A kutyák mindennap sétálnak – öt saját lábán, hatan pedig egy kis szekéren – utána jön az etetés.
A kutyák között akadnak vakok és süketek, így őket terelgetni kell, de még így is előfordul, hogy egy-egy kutya „eltéved” a kertben. Egy másik állatmentő Hélene Svinos, akinek egyik kutyája, Maz Afganisztánból származik, ott találta meg egy állatorvos, aki amputálta két hátsó lábát. Maz már 13 éves, de a hátsó lábai helyére szerelt kerekeknek köszönhetően még játszik a többi kutyával.
Hélene másik kutyája a vak Inka, őt egy folyóból mentették ki, amint éppen egy fába kapaszkodva próbált meg a felszínen maradni. „Amikor látod, hogy miként próbál meg egy fába kapaszkodva életben maradni egy kéthetes kutyakölyök, akkor nem tudsz a saját gondjaiddal törődni. Csodálatos az életért való küzdelem. Nagyon sok, mozgásában korlátozott kutyának lenne szüksége új otthonra. Az emberek egy része bírálja a kutyamenhelyeket, ahol elaltatják az ilyen állatokat, viszont a kritizálók nem hajlandóak befogadni a kutyákat. Szerintem ez szégyen, az emberek elszalasztják, hogy egy igazán nagyszerű barát kerüljön hozzájuk” – vélekedett Hélene, akinek van egy külön babakocsija azon kutyáinak, amelyek már nehezen sétálnak.
Az idős kutyák és a macskák hős megmentői – további történetek az igazi állatbarátokról
