Az országban illegális hulladéklerakókat találtak, amiben megjelent az akkumulátorgyártásban keletkező fekete massza. Milyen új fordulatai lehetségesek ennek a legális és illegális hulladéktárolóban dugdosott selejtnek. Miért lehet selejt akkumulátorokat tárolni, ha robbanásveszélyesek? Ki a felelős a kezelési hanyagságért? Miként lehet, hogy a fekete massza (darálék) nem veszélyes minősítésű hulladék, mikor összetevőit illetően kifejezetten az.
Az Átlátszó ITT és ITT hívta fel erre a figyelmet. Per is volt az ügyben, a szállító veszített.
*
MTI hírszerkesztők (új internetfelület) – Nagy Márton: 2024-ben dönteni kell a magyarországi akkumulátor feldolgozó és újrahasznosító kapacitás kiépítéséről
MTI, 2024. augusztus 21. hírforrás: kormany.hu
„Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a mai napon hivatalában fogadta Yi Kang Myung-ot a koreai SungEel Hitech Co. első számú vezetőjét és kollégáit, akiket Hong Kyu Dok a Koreai Köztársaság magyarországi nagykövete [!] kísért el a találkozóra. A megbeszélésen a felek folytatták az elektromos járműiparhoz kapcsolódó akkumulátoripar nemzetközi helyzetéről, valamint az ágazat előtt álló kihívásokról és a zöld átállásban rejlő lehetőségekről szóló tárgyalásokat.”
– Dél-Koreának tehát olyan fontos ez az ügy, hogy a hulladékfeldolgozó vezetőjét az ország nagykövete kísérte el Nagy Márton miniszterhez. Miért is?
„Nagy Márton kiemelte: Magyarország már ma is élen jár a high-tech (sic!) akkumulátorgyártásban, hiszen hazánk GDP arányos exportja az akkumulátorok és akkumulátor alkatrészek terén már ma is meghaladja az 5 százalékot, amellyel listavezető (sic!) az uniós országok között. A miniszter hozzátette, hogy fontosnak tartja az olyan cégekkel való kapcsolatfelvételt, mint a SungEel, mert az akkumulátor-feldolgozás és az értékes nyersanyagok újrahasznosítása jelenleg hiányzó iparág Magyarországon és egész Európában.”
– Mitől lenne ez fontos, hiszen az akkumulátorok iránti kereslet drámaian csökkent a piacon. Mitől fontos egy dél-koreai cég, ami darálni képes, bár darálói robbanásveszélyesek és kiporzás miatt környezetszennyezők. Mitől fontos, ha darálékait most itt-ott találják meg országban illegális lerakókban, mert a szállítás szigorú rendjét a cég nem tartotta be? Mi ez a reklám egy kifejezetten lazán működő, államilag kedvezményezett gyártó mellett?
„A koreai SungEel HiTech cégcsoportnak sikerült először (sic!) nagy mennyiségben visszanyerni a használt lítium-ion akkumulátorokból származó nyersanyagokat. A cég az akkumulátorok újrahasznosításán túlmutatóan aktívan támogatja a fenntartható, környezetbarát (sic!) akkumulátor-újrahasznosítási technológiák használatát, valamint törekszik az akkumulátorokban lévő újrahasznosítható anyagok arányának növelésére is.”
– Nevetséges állítás. Vízoldható sók kimosása vízoldhatatlan darálékból egyáltalán nem komoly műszaki teljesítmény. Szomorú, hogy Nagy Mártont ilyesmivel meg lehet vezetni. Ő erre a semmire alapozva döntésképes?
„A nemzetgazdasági (sic!) miniszter szerint legkésőbb 2027-ig gondoskodni kell arról, hogy a világ legjobb technológiája álljon rendelkezésre Magyarországon, amely biztonságos és környezettudatos megoldást biztosít a nagy mennyiségű használt akkumulátor újrahasznosítására, a feldolgozott akkumulátorokból kinyerhető hasznos nyersanyagok újrafelhasználásra. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, még idén el kell dönteni, hogy mely vállalatok, mely helyszíneken kezdhetik meg a beruházások megvalósítását.”
– Ehhez azért tisztázni kellene, hogy a keletkező darálékot illetően milyen visszaszállítási kötelezettség terheli az országot Dél-Korea, majd hamarosan Kína felé? Ezt követően szigorú elszámolási kötelezettség kell, hogy vonatkozzon a fekete masszára, hogy itt-ott legális és illegális hulladéklerakókban ne jelenhessenek meg részei, mint most megtörtént. Milyen szigorú elszámoltatás folyik ebben az ügyben hazánkban? Mit tesz ennek szigoráért a Belügyminisztérium, az Integ… és Szuven… Hivatalok? Min vizsgálódik az éberségben jeleskedő ügyészség?
„Az akkumulátorok újrahasznosítása kapcsán a MOL Csoport is aktívan érdeklődik [Naná, naná!] üzleti lehetőségek iránt. Tekintve, hogy a hulladékgazdálkodási koncesszió jogosultja a MOL, ez természetes kapcsolódási pontot jelent számára. A gazdasági együttműködés a MOL Csoport és egy világszinten jelentős (sic!) akkumulátor feldolgozó és újrahasznosító vállalat között kölcsönösen előnyös (sic!) lehet a magyar gazdaság számára.”
– Újratárgyalásra kerül a visszaszállítási kötelezettség? Ez a MOL számára lítiumforrás lehet. Az egyéb fémek kinyeréséhez kohászati kapacitás kellene, de az már katód-előállításra alkalmatlanná válik.
*
A hazainak nevezett (valójában betelepült ázsiai biznisz) akkumulátor előállítás és hulladékgazdálkodás anomáliai jogosan verték ki máig a környezet-egészségügyi biztosítékokat. Az Orbán-kormány ismeretlen okból erőlteti ezt a súlyosan környezetkárosító ázsiai üzletet, s minden erőfeszítését (repülőgép, vasút, víz- és energiaszolgáltatás stb.) ennek rendeli alá. Sorban Palkovics László, Szijjártó Péter és most Nagy Márton az illetékes szószólók. Áder János fújja ehhez a libazöld passzátszelet. Szerinte minden nagyon frankó, indulhat a limbóláz. A lakosság tiltakozik, de hiába. A gödi, mikepércsi és józsai nyuszik, ha halálra is váltak már azért meg lesznek simogatva (sic!), ha rá is megy az életük. A lítium és urán (és ami velejár) országa leszünk véreim! Oszt’ ismételten jó-napot.
Darvas Béla
Nyitókép: akku hulladék hordók Abasáron forrás átlátszó olvasói kép
