Az új atomerőművi blokkok telephelye kapcsán tartott mai közmeghallgatás Pakson nyitva hagyta a legfontosabb kérdést: miképp kezdődhet el engedélyezési eljárás egy olyan több ezermilliárd forintos projektről, melyről semmilyen társadalmi vita nem volt, és melyet az ország lakosainak többsége nem támogat?
A sajtó és a civil zöldek kiemelt érdeklődése mellett, de tényleges információk átadása nélkül került sor ma Pakson a tervezett bővítés engedélyezési eljárásához kapcsolódó közmeghallgatásra a városháza tanácstermében. A procedúrára azért van szükség, mert új blokkok létesítése esetében új telephely-engedélyezési eljárást kell lefolytatni, azt azonban semmilyen jogszabály nem írja elő, hogy a közmeghallgatáson feltett kérdésekre tényeket tartalmazó válaszokat kell adni.
Az Országos Atomenergia Hivatal és a Paks II. projektcég rövid prezentációja után a voltaképpeni közmeghallgatás a jelenlévők kérdései és a szakértők válaszai alapján zajlott. Jávor Benedek, az Együtt-PM képviselőjének felvetése szerint a vizsgálatot megalapozó 11 tanulmány (amelyek létezéséről csak az eseményen lehetett értesülni) nem megismerhető. A beruházó álláspontja szerint ezeket egyelőre nem szeretnék a közvélemény elé tárni. Hasonlóan „informatívra” sikeredett a meghallgatás folytatása is: gyakorlatilag egyetlen olyan új információ sem került elő, amely oszlatta volna a sok ezer milliárdos beruházást körülvevő homályt. Elhangzott például, hogy a hűtővízellátással kapcsolatban kizárólag annak geológiai és vízrajzi vonatkozásait elemezték eddig.
Tóth Csilla, a Paks II. Zrt. műszaki igazgatója szerint a hűtővíz kérdése a környezetvédelmi engedélyezéshez kapcsolódik, így jelenleg nincs napirenden (vagyis nem árulták el, hogy milyen módon kívánják megoldani az új blokkok hűtését). A telephelykoncentrációval kapcsolatban (lesz olyan időszak, amikor hat blokk működik egy telephelyen) szintén nem adtak érdemi választ az erőmű és a nukleáris hatóság illetékesei. Szerintük a vizsgálati program kidolgozásánál nem kell mérlegelni, hogy legyen-e ilyen mértékű koncentrációja a nukleáris kapacitásnak, így azt a program nem is vizsgálja.
A Greenpeace képviselője szintén a hűtővízre, és ezzel kapcsolatban a Dunán tervezett beavatkozásokra (esetleges vízlépcső-építésekre) kérdezett rá. Ez a felvetés is konkrét válasz nélkül maradt. Kiderült viszont, hogy a klímaváltozás hatásait sem modellezik a telephelyválasztással kapcsolatban. Az erőmű által felkért meteorológus szerint Paks az országban a legjobban megkutatott telephely (meteorológiai szempontból), a vizsgálatokat tízévente ismétlik, többek között a változó klíma miatt. Ilyenkor azonban alapvetően a múltbeli adatokból indulnak ki. Többen sérelmezték, hogy a telephelyválasztással kapcsolatban sem folyt társadalmi vita, és ezt a közmeghallgatás nem pótolja. Az Energiaklubtól Perger András érthetetlennek nevezte, hogy a közvélemény hivatalosan még azt sem tudja, mit és mennyiért veszünk az oroszoktól, de a folyamat már a telephely engedélyezésénél tart. A kapcsolódó beruházások (például egy szivattyús-tározós erőmű létesítése) szükségességét és megvalósítását szintén nem vizsgálják ebben a szakaszban. Mező János,a Greenpeace munkatársa javasolta, hogy a konkrét kérdésekre konkrét válaszokat adjanak az illetékesek – például arra, hogy terveznek-e a Dunán kapcsolódó beruházásokat. Ez az erőmű illetékesei szerint nem az új blokk építéséhez tartozik, vagyis a telephely engedélyezésekor nem kell mérlegelni, hogy milyen technológiájú lesz a hűtés, vagy lesz-e szükség a nappali és az éjszakai áramigényt kiegyenlítő szivattyús-tározós erőmű megépítésére. A hallgatóság végezetül megtudhatta azt is, hogy az üzemanyagbeszerzés és a kiégett fűtőanyag elhelyezése szintén nem része a telephelyengedélyezésnek – annak ellenére, hogy jelenleg is az erőmű területén tárolják a kiégett fűtőelemeket, aminek nyilvánvalóan vannak biztonsági kockázatai- írta a nol.hu.
„Valójában ez a közmeghallgatás csak színjáték, amelyben nem a megfelelő helyen, nem a megfelelő időben és nem a megfelelő kérdéseket tárgyalják. Valódi vitára lenne szükség, így viszont csak kész helyzet elé akarják állítani az országot: azt üzenve ezzel, hogy Paks 2 megépül bármi áron, és nincs választás” – emelte ki Mező János, a Greenpeace energiakampány-felelőse. Paks 2-ről nem lehet érdemi szakmai és társadalmi vitát folytatni a szükséges beruházások háttérszámításainak, a környezetvédelmi, nemzetgazdasági, társadalmi hatásainak ismerete nélkül. A Greenpeace több komoly aggályt is megfogalmazott a közmeghallgatás kapcsán. „Bár a telephely-engedélyezés ezzel a közmeghallgatással lényegében elkezdődött, alapvető információk hiányoznak az építendő erőművel kapcsolatosan: Magyarország nem tudja, mit vesz, mit épít, és pontosan mennyiért” – tette hozzá Mező János.
A közmeghallgatáson a Greenpeace munkatársai és más megjelentek a fentiek ellenére magát a gigaberuházást illetően is számos fontos kérdést megfogalmaztak, amelyekre azonban nem kaptak egyértelmű választ. „Mikor kívánják nyilvánosságra hozni a döntéseket megalapozó háttértanulmányokat? Milyen járulékos beruházásokra lesz szükség a Dunán és a biztonságos hűtővíz-ellátással kapcsolatosan? Milyen modellekkel elemzik az extrém időjárási körülmények veszélyeit, a klímaváltozás potenciális hatásait?” – sorolta a kérdéseket Mező János. Kérdések tehát vannak, de megnyugtató válasz egy sincs. Paks 2 tehát marad, ami volt: aggasztó szellemkép Magyarország felett – írta a Greenpeace sajtóközleményében.
A Medián 2014. februári közvélemény-kutatása: Paksi bővítés: súlyos fenntartások
A mai közmeghallgatással egy időben a Fidesz–KDNP egyik európai parlamenti képviselője egy hibrid meghajtású kocsival gördült az atomerőmű elé. Glattfelder Béla azt mondta: a felmérések szerint 2050-ben több elektromos autót adnak majd el, mint robbanómotorost. Magyarországon mind a kettőre szükség van és lehetőség is van, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen Magyarországon a nukleáris energia, az atomerőmű bővítése jelentős társadalmi támogatottságot élvez, viszont még egy új nukleáris erőmű építésével sem tudnánk annyi villamos energiát termelni, amennyire szükségünk lenne ahhoz, hogy ilyen mértékű megújuló energiát, villamos energiát tudjunk felhasználni a közlekedésben – mondta Glattfelder Béla.
Nem kell Paks II. az elektromos autókhoz
Akár gazdaságos is lehetne az elektromos autók hazai elterjesztése. Ehhez nagyon sok állami támogatásra van szükség, ám paksi bővítésre nem – derül ki a PricewaterhouseCoopers friss tanulmányából. Tíz év múlva akár 50 ezernél több elektromos autó is lehet a hazai utakon. Miután az Orbán-kabinet a paksi bővítés kapcsán erőteljes – bár anyagilag kevéssé körvonalazott – hitet tett a elektromos autók hazai elterjesztése mellett, a PricewaterhouseCoopers (PwC) az elektromos autók jövőjét borúsan bemutató 2012-es tanulmányát követően most derűlátóbb előrejelzést tett közzé a témában. Friss megállapításaik szerint 2023-ban reálisan 52 ezer elektromos – vagyis hibrid és tisztán villamos energiával működő – gépjármű közlekedhet Magyarországon. Ez a hazai flotta akkor várható számára vetítve 1,35 százalék. Korábbi kutatásuk 2020-ra 45 ezret, 1,2 százalékot jósolt. Az ilyen gépjárműveken belül a hibridek aránya 2023-ra 88 százalékot tehet ki, és csak a többi lenne tisztán elektromos. Mindebből a motorkerékpárok aránya 1,2, az autóbuszoké 0,4 százalékot tehet ki.
Derűlátó forgatókönyv is készült azonban, amely szerint 2023-ban akár 240 ezer elektromos jármű is róhatja a hazai utakat. A 2012-es anyag e tekintetben 2020-ra 189 ezeret várt. Megismétlik, hogy ehhez állami ösztönzőkre lenne szükség. Az EU-ban az elektromos autók vásárlásához az országok átlag 5 ezer euró (másfélmillió forint) támogatással járulnak hozzá. Csupán a reális szám eléréséhez 10 év alatt Magyarországon 115 millió euró (36 milliárd forint) állami támogatásra volna szükség. Az a korábbi megjegyzés, miszerint enélkül nélkül az elektromos mobilitás csak „drága, öncélú játékszer marad", a mostani anyagból már hiányzik. Folytatás >>>
