A nyíregyházi Zöld Akciócsoport – amely egy informális, környezetükért felelősséget érző nyíregyházi lakosokból álló, pártpolitikától független szerveződés – ezúton fejezi ki aggodalmát a Nyíregyháza-Sóstó turisztikai célú fejlesztésével kapcsolatos, 2020. július 30-án lakossági fórumon bemutatott tervek bizonyos elemeivel kapcsolatban.
Mindenekelőtt leszögezzük, hogy támogatjuk és üdvözöljük a szóban forgó projekt, és Sóstó fejlesztésének általános célkitűzései közül mindazokat az elemeket, amelyek a turisták és a helyi lakosok számára is vonzó, kulturált kikapcsolódást, valamint a természetközeli és épített környezet harmóniáján alapuló élmény fenntartását és gazdagítását szolgálják. Külön kiemeljük, hogy rendkívül nagy örömmel hallottuk azokat a távlati célkitűzéseket, amelyek az „autómentes” Sóstó irányába mutatnak – hiszen jelenleg az autós turizmus mértéke fenntarthatatlan és napi szinten nyíltan a KRESZ szabályainak ellentmondó, balesetveszélyes helyzetet eredményez: autók tömege parkol szabálytalanul a kerékpársávokon, a gyalog- és kerékpárutakon, az erdő területének szegélyén. Ugyan a szóban forgó projekt ezt a problémát egyelőre csak nagyon kis mértékben kezeli, de várakozással tekintünk az ilyen irányú folytatásra.
Ezzel szemben alapvetően elhibázottnak tartjuk a projektnek azt az elemét, amely turisztikai attrakcióként egy önmagában is hatalmas, de még annál is nagyobb térburkolt felülettel körülvett szökőkút létesítését célozza meg, jelentős részben egy olyan terület rovására, ahol most ligetesárnyas fás növényzet áll. Meglátásunk szerint aligha van olyan ésszerű cél, amely fás zöldterület csökkenését indokolhatná jelenleg Sóstón. Egy nagy térburkolt terület kialakítása, egy csupán időszakos attrakciót jelentő, költséges fenntartású és ízlés dolgában is várhatóan megosztó zenélő szökőkút létesítése semmiképpen nem ilyen.
Mai világunkban mindinkább fölértékelődik a városi zöldterület, a fás növényzet. Különösen igaz kell hogy legyen mindez Sóstó vonatkozásában, ahol a természetközeli és az épített környezet kényes (és az utóbbi évtizedekben összességében a természetes rovására elmozduló) egyensúlya jelenti a fő turisztikai vonzerőt. A szökőkút és az azt körülvevő, nagy, összefüggő burkolt felület végérvényesen fel fogja borítani a ma még meglevő egyensúlyt. Azt az árnyat, hűvöset, madárélőhelyet, oxigéntermelést, légköri szállópor szűrést, zajszigetelést, és a tágabb környezet kellemetlen látványelemeit takaró paravánfunkciót, amit a jelenlegi fás növényzet jelent, egy mesterséges felület váltaná fel. Ez a szökőkút legfeljebb az év korlátozott időszakában szolgál turistaattrakcióként (amire nem is biztos, hogy van igény), de többnyire csupán egy halott, télen hideg, nyáron forró tájseb lesz. Ezen nem változtat semmit, hogy más területrészeken fákat telepítünk a kivágottak helyett vagy átültetjük a védett fákat, melyek megfelelő állapotban való megmaradása bizonytalan.
Egyre több jel utal arra, hogy jelenlegi életformánk mennyire sérülékeny. A klímaváltozás Nyíregyházán is egyre szélsőségesebb időjárási jelenségek formájában jelentkezik: bizonyos években extrém hőhullámok, rekordaszályos hónapok, máskor tavaszi hóviharok, az elmúlt hónapokban pedig a város vízelvezető rendszerét próbára tevő esőzések figyelmeztettek arra, milyen ára van annak, hogy a természetet semmibe véve terjeszkedünk. A COVID-19 járványhelyzet pedig többek között
arra figyelmeztetett, hogy az a fajta tömegturizmus, amit sokáig jóhiszeműen fejlesztettünk és élveztünk, korántsem áll olyan stabil lábakon, hogy helyi értékeinket fel kellene áldoznunk annak érdekében.
Arra kérjük tehát a felelős döntéshozókat, hogy gondolják át és módosítsák a sóstói fejlesztési elképzeléseket. Nagyon reméljük, hogy van annyi mozgástér a projektben, amely az előremutató projektelemek megőrzésével, erősítésével, a szökőkút elvetésével vagy méretének, elhelyezésének komolyabb áttervezésével életképes kompromisszum lehet. Amennyiben tőlünk telik, ebben szívesen segítséget is nyújtunk. Ma már számos olyan – ha nem is olyan nagy pályázati projekteket indokló –attrakció van, amit érdemes a turistáknak is megmutatni. Ilyenek a világ minél több parkjában kialakított, őshonos vadvirágokból és cserjékből álló „méh- és pillangóbarátbarát” parcellák, a változatos madárvilágot emberközelbe hozó madáretetők és itatók, amelyek további hozadéka zenélő szökőkút hiányában az ingyenes madárdal a tavaszi és nyári estéken. Meglátásunk szerint hasonló fejlesztésekben, és nem harsány, költséges elemekben célszerű gondolkodni Sóstó
vonatkozásában.
Nyíregyháza hosszú távban felelősen gondolkodó lakosai az elmúlt évtizedekben számos változtatással, beruházással kapcsolatban felemelték szavukat: ilyen volt az egykori SZÉSE-pálya védett nyárfájának ügye, a Korzó, a Sóstói-erdő egy részének állami köztulajdonból magántulajdonba való átadása, a Búza téri piac tervezett plázásítása. Az esetek többségében eredménytelenül. Rövid az emlékezet, talán úgy tűnik, akkor nem volt ilyen lakossági összefogás és ellenállás. Pedig nem erről
van szó: azok, akik ma szót emelnek a sóstói szökőkút ellen, akkor sem hallgattak. Az, hogy bizonyos események annak idején megtörténtek, nem azért volt, mert ne emelte volna föl a szavát a lakosság, hanem azért, mert a városvezetők nem hallgatták meg a szavukat. Reméljük, hogy most nyitottabb fülekre találunk.
Nyíregyházán nem precedens nélküli egy lakossági ellenállást kiváltó beruházás utólagos megváltoztatása: 2012-ben a Kossuth téri szökőkút a városvezetés által fölkarolt lakossági véleményformálást követően lett elbontva, majd új terveknek megfelelően átalakítva. Mindannyian jobban járunk, ha a lakossági vélemény a sóstói tervek vonatkozásában még most, az építés és a fakivágás előtt érvényesül.
Az élhető, helyi lakosok és turisták számára is vonzó Sóstó reményében:
Nyíregyházi Zöld Akciócsoport