Sikerült azonosítaniuk a kutatóknak azon kulcsgének egyikét, amelyek a rókák szelídségével vannak összefüggésben.
Az ember által több mint száz éve tenyésztett vörös rókákra fókuszáló tanulmány készítői 103 olyan régiót azonosítottak az állatok géntérképén, amely a rókák viselkedésével van összefüggésben – írja a The Daily Mail című brit lap internetes kiadása.
A fogságban tenyésztett vörös rókák – ellentétben a kutyákkal – általában félelemmel és agresszívan viszonyulnak az emberekhez. Az orosz Sejttani és Genetikai Intézet kutatói hatvan évvel ezelőtt kezdtek kísérletezni a rókák tenyésztésével és létrehoztak egy szelíd és egy agresszív populációt. Az előbbi nagyon vágyik az emberrel való interakcióra, míg a másik populáció hajlamos erőszakosan viselkedni az emberrel szemben. A harmadik (kontroll-) csoportba véletlenszerűen válogattak be rókákat, figyelmen kívül hagyva, hogy miként viszonyulnak az emberhez.
Az Illinoisi Egyetem munkatársa, Anna Kukekova és kollégái mindegyik populációból 10-10 egyed genomját szekvenálták – a szekvenálás a DNS építőköveit alkotó nukleotidbázisok sorrendjének a meghatározása -, majd összevetették az eredményeket egymással, valamint a rókák teljes genetikai állományával. A kutatók 103 olyan régiót azonosítottak az állatok genomjában, amelyek megváltoztak a szelektív tenyésztéssel. A szakemberek megállapították, hogy ezen genetikai markerek egy része a felelős az egyes populációknál tapasztalt szelíd vagy agresszív viselkedésért. "Most először, nem csupán rámutatunk egy kromoszómarészre, amely a rókákat szelídebbé, vagy agresszívebbé teszi, hanem azonosítani tudjuk a viselkedésükért közvetlenül felelős géneket" – húzta alá Kukekova.
A szakértők szerint a genetika és a viselkedés közötti kapcsolat megértése segíthet új megvilágításba helyezni a szociális viselkedést más állatoknál, és az embernél is. Az azonosított genetikai markerek egy része összefüggésben áll például az autizmussal és a bipoláris zavarral. A 103 régió közül egy a Williams-szindróma nevű ritka genetikai rendellenességgel van összefüggésben. A Williams-szindrómás emberek igazi társasági lények, szeretnek barátkozni, beszélgetni idegenekkel. "Különös módon azonban a Williams-szindrómával összefüggő régiót az agresszív és nem a szelíd rókáknál mutatták ki. Pedig épp ennek ellenkezőjére számítottunk" – jegyezte meg a kutató.
Az eredmények azt mutatják, hogy rengeteg kutatásra van még szükség annak megértéséhez, hogy ezek a genetikai régiók miként működnek a különböző állatoknál. A kutatók megállapították, hogy az emberrel való kapcsolatot kereső rókák rendelkeznek egy olyan génváltozattal – a szinapszisok, vagyis az agyi idegsejtek közötti kapcsolódási helyek kialakulásában és működésében részt vevő SorCS1 nevű gén egyik változatával -, amely az agresszív populáció egyedeinél nem mutatható ki. "Úgy véljük, hogy ez a gén szelídebbé teszi a rókákat, ugyanakkor nem akarjuk túlhangsúlyozni a jelentőségét, mivel a szelídség nem egyetlen génnel van összefüggésben" – mondta Kukekova.
A tanulmányt a Nature Ecology and Evolution című folyóiratban publikálták.
