Mintegy 414 millió darab műanyag, köztük csaknem egymillió strandpapucs és -cipő árasztotta el az Indiai-óceánban található Kókusz-szigetek partjait kutatók becslései szerint.
A műanyag felfedezése óta eltelt hat évtized utolsó 13 évében gyártották a műanyagtárgyak több mint felét. A hibás hulladékkezelés miatt ennek a mennyiségnek a nagy része az óceánokba került. A kutatócsoport a Kókusz-szigeteken végzett felmérést. A szigetcsoport 26 kisebb, patkó alakban elhelyezkedő földdarabból áll Ausztráliától 2100 kilométerre északnyugatra.
Nagyjából 600 ember él a kontinensektől távol eső szigeteken, melyeket Ausztrália utolsó szemétmentes paradicsomának is neveznek néha.
A tudósok azonban azt találták, hogy az óceáni áramlatai rengeteg műanyagszemetet hordanak a kis korallszigetek partjaira.
Kalkulációik szerint 238 tonna műanyag szennyezi az atollokat, ebben nagyjából 977 ezer lábbeli és 373 ezer fogkefe, melyek a 414 millió műanyagdarab azonosítható elemei voltak.
A kutatók úgy vélik, becsléseik mégsem túlzóak, mivel a legszennyezettebbnek tartott partszakaszokra nem juthattak be. Számításaik szerint a szemét 93 százalékát a parti homok rejti.
A Scientific Reports friss számában megjelent kutatás vezetője, Jennifer Lavers a BBC-nek elmondta, amit a Kókusz-szigeteken, korábban pedig a csendes-óceáni Henderson-szigeten feltártak, azt mutatja, hogy a világ “drámaian alábecsülte” a probléma nagyságát. Kutatók szerint a homokba temetett szemét veszélyezteti a partokon élő vagy ott költő állatokat, köztük a tengeri teknősöket és a rákokat.
A rejtett műanyagszemét eltakarítása jelentősen felforgatná a partok életét és lehet, hogy még nagyobb károkat okozna az élővilágban. Lavers, a Tasmánai Egyetem kutatója azt reméli, a kutatás eredményei megértetik az emberekkel, hogy a műanyagszennyezés esetében a megelőzés sokkal jobb, mint a károk elhárítása.
Nem kell a világ másik végére utazni műanyagszemétért. Így dolgoznak a tiszai PET-kalózok:
