A fejlett középkor idején megszűntek az éhínségek, és tartós társadalmi fellendülés vette kezdetét. Európában már a 9. században nőni kezdett a népesség lélekszáma, talán meg is duplázódott. A növekedést nem vetették vissza a rossz terméshozamok, ami azzal magyarázható, hogy alapvetően megjavultak a földművelési technikák, nemcsak a kora középkori, de még az ókori római technikához képest is: a 11. században az igáslovaknál a vállhám, a szántóökröknél a járom használata vált általánossá, ami mindkét esetben az állati erő jobb kihasználását tette lehetővé. A nehéz kerekes eke használata gyorsan elterjedt, a borona megjelenése pedig hozzájárult a talaj ésszerűbb megmunkálásához. A patkolás általánossá válása az állatok védelmét szolgálta. A gabonaválaszték bővülése csökkentette a rossz termés okozta éhínség veszélyét, és a hüvelyesek (borsó, bab, lencse) bevezetése jelentősen javította az egyszerű emberek protein- és szénhidrát-szükségletének kielégítését.
A vetésforgó pedig megakadályozta a talaj kimerülését.
Virágzott a gazdaság, új technikákat alkalmaztak, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Azt, hogy ez a kettő mennyire volt egymás függvénye, jól érzékelteti, hogy a len és a színező növények termesztése új városi iparágat hozott létre és látott el nyersanyaggal, nevezetesen a szövőipart. A városi textilkézműipar, amely most kezdett szárnyat bontani, a fonókerékkel és a párhuzamos lábitós szövőszékkel ésszerűbb technikákat vezetett be. Egészen új iparágak is megjelentek, például a papírgyártás, amelynek gazdaságos működéséhez hamarosan papírmalmok épültek.
A vízimalmokat a 12. században a szélmalmok követték. Az egyház és a nemesség hasznot húzott a jobbágyok és az adófizetők számának növekedéséből, és várak, kastélyok templom- és kolostorlétesítmények építésébe fektette a pénzét. Ez utóbbiakra különösen nagy szükség volt, mert a kisméretű román templomok már nem tudták befogadni a növekvő számú lakosságot.
Az újkor kezdete új építészeti stílust hozott magával. A kora középkori templomokra vastag falak és apró ablakok voltak a jellemzőek, belül pedig dohosak és komorak voltak. Az új stílus, a gótika ezzel szemben világosnak és könnyednek tűnik. A nagy ablakokon beáramolhatott a fejlett középkor meleg periódusának napfénye az akkoriban létesített monumentális katedrálisokba. Az óriási templomépítmények megépítéséhez új találmányokat használtak: csörlőt és hidraulikus fejszét.
Az erdőirtások folytán nagy mennyiségben állt rendelkezésre fa nyersanyagként. Nemcsak az épületváz, hanem a nagy templomhajók tetőszékének megépítéséhez is vastag fatörzsek nagy tömegére volt szükség. Az építkezések miatt új kőfejtőket és szállító kapacitásokat kellett teremteni. Megnőtt a vas iránti igény is, szerszámokra és eszközökre volt szükség, ami – a lovagi páncélok és fegyverek vasszükségletével együtt – elősegítette a régiókon túl terjedő vaskereskedelem, a vasipar és a vasbányászat fejlődését. Európa első ízben ért el olyan fejlett kultúrszintet, amely már más nagy civilizációkéval is összemérhető.
Forrás: Wolfgang Behringer: A klíma kultúrtörténete – a jégkorszaktól a globális felmelegedésig. Corvina Kiadó, Budapest. Második kiadás, 2017.
A szerző forrás hivatkozásait kommentben olvashatod.
Nyitókép: a Hortus deliciarum („Örömök kertje”) című középkori kódex illusztrációja (1180).
Kapcsolódó anyagok:
