Mérgező anyagok szivárognak a Duna és a környék ivóvizét biztosító kutak felé Szentendrénél. Az állami hatóságok régóta tudnak a szennyezésről, mégsem történik semmi. Baranyi Krisztina, az Együtt környezetvédelmi szakpolitikusa vette elő az ügyet, vele beszélgetett a Magyar Narancs.
A napokban tartott szentendrei sajtótájékoztatóján azt állította, hogy a 90 ezer embert ellátó vízbázis évtizedek óta veszélyben van, hiszen az ivóvizet szolgáltató kutak közelében rákkeltő anyag található a felszín alatti vízben.
Baranyi Krisztina: Felháborító az a nemtörődömség, amivel egyes hatóságok kezelik ezt az ügyet, hiszen régóta lehet tudni, hogy a szentendrei volt szovjet laktanya területéről származó rákkeltő és mutagén anyagok, egyebek közt vinil-klorid található a vízbázis közvetlen közelében. Ez egy olyan szennyeződés, amely az idő előrehaladtával egyre nagyobb koncentrációban és kiterjedésben jelenik meg. Felfoghatatlan, hogy az állam eddig érdemben miért nem lépett ebben az ügyben, hiszen itt közel 100 ezer ember egészségéről van szó, közel húsz település lakói innen kapják az ivóvizet. Folyamatosan nő a vinil-klorid és más klórozott szénhidrogének által szennyezett talajvíz kiterjedése, a szennyezés egyenesen a Duna és a kutak felé halad. Mire várnak, hogy bekövetkezzen a tragédia?
Vagyis a hatóságok tisztában vannak azzal, hogy milyen veszélyes anyagok vannak egy fontos ivóvízbázis és a Duna közelében, ennek ellenére nem történik semmi?
BK: Pontosan, illetve annyi történt még a szovjet csapatok kivonulása után, 1992-1993-ban, hogy a laktanya területének felső talajrétegét megtisztították, de akkor a klórozott szénhidrogéneket meg sem találták, csak a kiömlött olajat, nehézfémeket takarították el. Elvileg kármentesítették a területet, de ez nem volt megfelelő, nem minden anyag jelenlétét vették észre. Ez a szennyezés a talajvízzel terjed, el is érte a vízmű kútjainak egy részét, az egyre növekvő veszély miatt le is zárták azokat a kutakat, de ahelyett, hogy a kármentesítést megkezdték volna, úgy voltak vele, hogy van még elég másik kút, nagy a vízbázis, így ki tudják szolgálni az ivóvízigényt.
Természetesen nem csak úgy magamtól találtam ki ezeket, hiszen vizsgálatok eredményei mutatják ki a problémát, mint ahogy azt is, hogy előbb-utóbb a szennyeződés el fog érni a többi ivóvízkútig. Annyit tudunk, hogy az illetékes környezetvédelmi hatóság és a vízügy is vizsgálta a szennyezést, mindenki felszólította a vízműveket, hogy fokozottabban ellenőrizzék a kutak vizét, és ha szükség van rá, zárják is be azokat. Ott tartunk, hogy mindenki felhívja a figyelmet a veszélyre, de kármentesítés nem történik.
Tehát reális annak a veszélye, hogy a szennyezés bekerül az ivóvízbe?
BK: Persze, ezért is felháborító, hogy nem védekezik senki. Többször megállapították, hogy veszélyezteti a vízbázist a szennyeződés, de ezen kívül semmi sem történik.
magyarnarancs.hu: Ez hogyan lehetséges?
BK: Sokféle verziót hallottam már, mindenki elismeri, hogy kármentesíteni kell, mégpedig azonnal, az állami felelősség sem kérdéses, de van az államnak egy jogvitája egy civil szervezettel, amelynek hasznosításra odaadták a volt szovjet laktanya területét. A feltételezések szerint e miatt a per miatt nem történt még semmi, miközben ennek semmi jelentősége nincs a megoldás szempontjából, könnyen el lehetne végezni a munkát. Az biztos, hogy 2015-ben és 2016-ban is felhívták az illetékes minisztérium figyelmét arra, hogy muszáj lenne már lépni. A kormányhivatal javasolta, hogy valamilyen uniós program keretéből kármentesítsék a laktanyát, de az EU-s pénzek is végesek, és legalább ötven ilyen ügyet láttam, amit korábban már a Földművelésügyi Minisztérium figyelmébe ajánlottak. De vannak olyan akut problémák – mint ahogy egyebek közt az Illatos úti szennyezés is volt –, amikor nem elég az Európai Unió pénzére várni, hanem saját forrásból meg kell oldani, különben ilyen veszély fenyeget, hogy az ivóvízbázist is eléri a szennyeződés.
folytatás a magyarnarancs.hu-n: Micsoda pontosan ez a vinil-klorid, és hogyan került oda?
