Sok van mi csodálatos, de a baktériumoknál nincs semmi csodálatosabb-mondhatta volna Szophoklész, ha az ókorban már ismerték volna ezeket a parányi lényeket. És ha ez az állítás túlzónak lenne minősítve, akkor képzeljük el a baktériumok szemszögéből testünket.
A sejtanyagcsere azaz minden sejtünk önálló fenntartása a belsejükben lévő mitokondriumokban történik, azaz olyan, mára már velünk teljesen összeépült biokémiai gyárakban, amelyek hajdanában független baktériumok voltak. Ezek a baktériumok történetesen az oxigént kedvelték, amely egyébként baktérium körökben egyáltalán nem számított általános dolognak, hiszen ezek a lények megélnek mindenhol és mindenből.
Némelyek ként redukálnak, mások kőolajat vacsorálnak, de benne van a kezük, akarom mondani a csillójuk a vas csővezetékek rozsdálásában is, sőt egy fejlődő iparág, a biometallurgia baktériumok segítségével dúsít kinyerhető fémeket. Egyszóval az oxigénhasználat a cukrok és zsírok bontása során csak egy lehetséges út az energianyerésre a sokféle táplálkozási verzió közül. A mi testünk így működik. Képzeljük el hogy minden sejtünkben ott ül pár száz mitokondriumnak álcázott baktérium, mi pedig egy bonyolult apparátust üzemeltetünk-a szervezetünket, hogy ellássuk baktériumainkat minden földi jóval. Szívünk ütemesen pumpálja a vért, amely belép egy tüdőnek nevezett fujtatóba és ott nyomáskülönbség alapján kicserélődik a széndioxid oxigénre, ami beszállítódik a legeldugottabb sejtekbe is a vér hemoglobinja által. Ugyanakkor más szerveinkkel a táplálékot egyre kisebb egységekre bontjuk, végül a gyomorsav után enzimek darabolják őket egyszerű molekulákká, hogy baktériumaink számára felvehetőek legyenek. Mi ez ha nem all inclusive kiszolgálás? Aztán cukorként beszállítódva a mitokondriumba, a Citrát-ciklus során, amelyet hívnak Szentgyörgyi-Krebs ciklusnak is, mivel Nobel-díjasunk akiről inkább a C-vitamin jut eszünkbe a biokémiai lebontó folyamatok terén is maradandót alkotott-energianyerés mellett víz és széndioxid keletkezik.
birkanyáj kép: Ifj. Vasuta Gábor
De, ha még ez a tény sem vette el a kedvünket attól, hogy magunkra mint a természet legtökéletesebb alkotására gondoljunk, akkor sajnálattal kell közölni, hogy a baktériumok ezt a trükköt visszafelé is ismerik, csak akkor fotoszintézisnek hívjuk a folyamatot és kloroplasztisznak a baktériumot.
Tanulmányaink során többször megtanultuk lelkiismeretesen, esetleg lelkiismeretlenül elblicceltük azt a tényt, hogy a földi élet alapja a Nap, közelebbről a napsugárzás energiaegységei, a fotonok. Az viszont kevésbé jut eszünkbe, hogy ez valójában mit is jelent.
Ugyancsak baktériumok kötöttek szövetséget a földi élet korai szakaszában a növényi sejtekkel, hogy betelepült gyártósorként biokémiai folyamatokat üzemeltessenek a villámhárítóhoz hasonló receptorsejtek által csapdába ejtett fotonok energiájával.
Ugyancsak hosszú és bonyodalmas folyamatok végén a bejutott széndioxidból a nap energiájának segítségével cukrokat és még sok minden mást építenek fel, miközben a hidrogénre is szükségük lévén melléktermékként oxigént termelnek csak úgy.Baktériumok nélkül gondban lennének továbbá a nagy és kis növényevő emlősök, akik a felfalt füveket és lombokat amelyek nagy mennyiségben tartalmaznak cellulózt végső soron ugyancsak baktériumok segítségével bontanak le egyszerű cukrokká, amelyeket a már említett mitokondrium vesz további kezelésbe.
Hasonló begyűjtő és feldolgozó munkálat folyik a pillangósvirágú növények föld alatti gümőiben a nitrogénkötő baktériumok segítségével.
a pillangósvirágú magas borsó kép: Ifj. Vasuta Gábor
Mint pedig hallhattuk nemrégiben a híradásokban, más baktériumok pedig odáig mentek el az istentelenkedésben, hogy tagadva minden földi élet alapprincípiumát, örökítő anyagukban, amelyről azt hittük hogy a Földön ennek szerkezete egyetemleges érvényű minden élőlényre-arzént használnak foszfor helyett, mint molekuláris építőanyagot. Ez azért már túlmegy minden határon esetleg a földi élet határain is.
Végezetül pedig el kell hogy oszlassunk egy kínos félreértést. A kórokozó baktériumok, köznyelven bacillusok, csak töredék részei mikroviláguknak. Ráadásul, szemben a jóval alattomosabb, állandóan változó vírusokkal szemben, szinte családtagként ülnek a nyelvünkön, vagy tanyáznak emésztőrendszerünkben és legtöbbször a szervezet egyéb okból történő legyengülése során lépnek akcióba. Ez persze nem igaz mondjuk a lepra vagy a szifilisz kórokozójára, de ezek lassan már divatjamúlt betegségnek számítanak, legalábbis a globalizáció gerjesztette vírusos világjárványok korában.
