Egy új genetikai kutatás szerint az ázsiai közönséges varangy (Duttaphrynus melanostictus) mérgével megöli vetélytársait, az őshonos fajok elől pedig eleszi a táplálékot – közölte egy állatokkal foglalkozó nemzetközi kutatócsoport a Current Biology című szaklapban.
A kutatások szerint Madagaszkár szinte valamennyi őshonos ragadozója kiemelten érzékeny a varangy mérgére. "Ausztráliában az óriásvarangyok megjelenése nagy felfordulást okozott több ökoszisztémában azzal, hogy a helyi táplálékhálózatból a varangyok mérgének hatására kikerültek kulcsszerepet játszó ragadozók" – mondta Wolfgang Wüster, a nagy-britanniai Bangor Egyetem munkatársa. "Hasonló hatás várható Madagaszkáron is, ahol korábban nem voltak varangyok. Nagy valószínűséggel megfogyatkozik azoknak a ragadozóknak a száma, amelyek időnként békákra fanyalodnak, de nem tanulnak vagy nem fejlődnek elég gyorsan ahhoz, hogy elkerüljék ezeket a mérges varangyokat, de akár ki is halhatnak" – tette hozzá.
A varangyfélék (Bufonidae) egy bufadienolid nevű anyagot választanak ki, amely sok ragadozót az úgynevezett nátrium-kálium pumpa gátlásával öl meg. A nátrium-kálium pumpa az állati sejtmembrán egyik lényeges összetevője. Egyes fajok azonban képesek voltak ellenállóvá válni ezekkel a méreganyagokkal szemben egy génmutáció révén.
A tudósok 77 olyan madagaszkári faj nátrium-kálium pumpájának génjét elemezték, amelyek elfogyaszthatják a varangyokat: 27 kígyó-, két gyík-, 12 béka-, 8 emlős- és 28 madárfajt vizsgáltak. A kutatás szerint csak az egyik faj, a fehérfarkú malgaspatkány ellenálló a méreggel szemben – írta a ScienceDaily.com.
"Eredményeink bizonyítják, hogy a behurcolt varangyok valószínűleg nagy hatással vannak sok, Madagaszkáron honos fajra, ami tovább súlyosbítja az ország természetvédelmi problémáit" – mondta Friederike Woog, a tanulmány társszerzője, a stuttgarti Állami Természettudományi Múzeum munkatársa. Frank Glaw, a tanulmány társszerzője szerint a varangyok ebihalai a helyi halakra is veszélyt jelentenek, csakúgy, mint gerinctelen ragadozókra, például a csíkbogárfélékre (Dytiscidae), a szitakötőlárvákra és a rákokra. "Ez újabb példája, hogyan bomlaszthat meg természetes ökoszisztémákat egy a világ másik végéből behurcolt faj. Az invazív fajok behurcolásának megakadályozása a biodiverzitás megőrzését célzó egyik legfontosabb intézkedés" – fejtette ki Ben Marshall kutató.
