A XII. kerületi Normafa mintegy 300 hektáros területének fejlesztési elképzeléseiről számos cikk, interjú készült, és egy Facebook csoport is alakult „Normafa Természetesen” néven. Az ügy jól mutatja döntési kultúránk színvonalát.
Kommunikáció
Kezdetben grandiózus síparadicsom víziója jelent meg a kommunikációban, hatalmas infrastruktúra-fejlesztésekkel, regionális léptéket vizionálva. Ez fokozatosan vált egyre szerényebbé, felismerve a terv megalapozatlanságát és az ötlettel szembeni széleskörű ellenállást. Sajnos nem egyedi jelenség, hogy csak egy-egy fejlesztési ötlet kapcsán, „hirtelen” ébrednek rá az illetékesek, hogy a terület elhanyagolt, felújításra érett (vagy a fák váltak életveszélyessé). Itt is arra hivatkoznak, hogy nincsenek illemhelyek, rossz a közbiztonság, szemetesek az utak, több patinás ingatlan romokban, üresen csúfoskodik stb. Vajon nem az egyik legbiztosabb indikátora egy ország kulturáltságának a meglevő infrastruktúra folyamatos karbantartásának színvonala?
Sorrendiség
Nyáron fogadta el az országgyűlés az ún. Normafa törvényt, még mielőtt bármiféle komolyabb hatásvizsgálat, üzleti terv, társadalmi egyeztetés elkezdődött volna az ügyben. Ősz óta több fórumot is tartottak a projekt vezetője és a kerület polgármestere részvételével. Az Ökopolisz Alapítvány által 2013. október 26-án rendezett fórumára – a meghívás ellenére – nem jött el egyetlen illetékes sem. A kerület vezetése a jövő év elejére népszavazást ígért az ott lakóknak a fejlesztéssel kapcsolatban. Ez korrektségre vall. Az ott élők az átlagosnál magasabb jövedelműek és képzettségűek, ezért nehezebben manipulálhatók, kápráztathatók el. Sokan kérdezik máris közülük, hogy a most is jelentős forgalmat vonzó kirándulóterület intenzívebb hasznosítása az ő érdekeiket szolgálná-e.
A rendeletek érvényének viszonylagossága
Meglehetősen sok munkával és anyagi ráfordítással készülnek időről időre a rengeteg tervfajtából álló helyi területrendezési és fejlesztési eszközök. Míg más országokban általában ezek orientálják a befektetőket, hová mit lehet építeni, addig nálunk fordított a helyzet. Ha jön egy fejlesztő, akkor a szabályozást azon nyomban az ő elképzeléseihez igazítják. Ez a gyakorlat a kiemelt beruházássá nyilvánított Normafánál is. A közhasznúságra hivatkozással a projekt az erdőtörvény hatálya alól is mentesül, vagyis fakivágás esetén sem csereerdőről, sem pótlásról nem kell gondoskodni. (Ez elég nehéz is lenne, mivel az agglomeráció az elmúlt évtizedekben már beépült, szabad területek alig akadnak. De vajon ez a kialakult helyzet nem éppen a további irtás ellen szól?)
Műhó és éghajlatváltozás
Száz évvel ezelőtt viszonylag sokan síeltek a Normafa környékén. Megépült egy sílift, egy sánc, kialakultak a kedvelt ródlipályák is. Átlagban évente 30 napon át havazott és legalább 60 napon át lehetett síelni, szánkózni a környéken. Az elmúlt két évtizedben azonban jelentős éghajlatváltozást éltünk meg. Nemrég hozták nyilvánosságra a legfrissebb jelentést, amelyben azt valószínűsítik, hogy hazánk éghajlatára a következők lesznek jellemzőek a jövőben: enyhe, csapadékos tél, nyáron nagy meleg, ismétlődő hőhullámok, hosszú csapadékmentes időszakokkal nehezítve. Vagyis műhó nélkül a téli sportoknál nemhogy az üzleti szempontból kívánatos 120 napos szezon, de még a 60 nap sem lesz tartható. A műhó előállításához viszont nem kellene ugyan fagypont alatti hőmérséklet, de lehetőleg 0% és 10% közötti relatív páratartalom. Ezzel szemben a Normafára 60% körüli érték, ködös téli időjárás jellemző. Vagyis erősen vegyszerezve, nagy víz- és energiaráfordítással sem lehet majd a pályákat havasítani.
Közlekedés, forgalom
Az október végén igen szokatlan nyárias időben rengetegen keresték fel a Normafa környékét. Jobbára családok jöttek sok-sok gyerekkel és kutyával. Nemcsak a parkolók teltek meg, de a rétekre, utak szélére, az erdők szegélyébe is beálltak a gépkocsik. A budai térségre általánosan is jellemző, hogy az utak szűkösek, kötöttpályás közlekedés elvétve van, és az is kis kapacitású. A lakosság életszínvonala viszonylag magas (az ezer főre jutó gépkocsik száma országosan itt a legnagyobb). Az 5-6 percenként közlekedő buszjáratok ellenére a legtöbben autóval érkeznek a helyszínre. Az örvendetesen népszerű futóedzésekre, síiskolákba járó gyerekeket, elsősorban a budai kerületekből, autóval hozzák ide a szülők, nagyszülők. A projekt kijelöl ugyan két parkolóhelyet és új liftekkel is tervezik szállítani a sportolni vágyókat az alsó parkolóból télen és nyáron. Ezek kapacitása azonban nincs arányban a megnövekedő forgalommal. Részletes terhelési-közlekedési vizsgálat nem készült.
Biodiverzitás
E téren nagyon eltérő az érintettek értékrendje. Még természettudományos végzettségű oktató is rákérdezett, hogy miért féltik a zöldek a projekt kapcsán kihalással fenyegetett csíkos boglárkát, amely egyedül itt fordul még elő a Kárpát-medencében. Az iparosított országokban most igyekeznek nagy erőfeszítésekkel visszatelepíteni az elpusztított természeti értékeket. Budapest, a sok pusztítás, gondatlan beépítés ellenére is gazdagabb természeti ritkaságokban, mint számos hasonló nagyságú európai város. Hagyjuk meg ezeket örökségül a jövendő nemzedékeknek!
Mások azt nem értették, miért pont itt jelölt ki a Pilisi Parkerdő Zrt. természetes erdőrészt, ahol az élőhely-társulások zavartalan kialakulása érdekében a kidőlt, korhadó fákat is a területen tartják. Véleményük szerint egy ilyen városhoz közeli területet közparkká kell alakítani, a gallyaktól, a kidőléssel fenyegető fáktól folyamatosan meg kell tisztítani. Sokan viszont azt kifogásolták, hogy mintegy 3 hektárnyi erdő kerül veszélybe a tervezett pályák nyomvonalán, és a rétek ma még csodálatos biológiai gazdagsága is veszélybe kerül.
A Pilisi Parkerdő Zrt.-nek megvan a szakértelme a rétek, a terület ökológiailag korrekt kezeléséhez. Kérdés, hogy képes lesz-e ugyanerre a XII. kerület. És az is kérdés, hogy a megnövekedett terhelés mellett bárki is képes lenne-e a jövőben az élőhelyek megtartására.
Üzleti terv
A kormányhatározat szerint a Normafa térsége kikerülne a Pilisi Parkerő Zrt. kezeléséből, és a feladatot a XII. kerületi önkormányzat kapná meg. A projektre 5 milliárd forintot szán a kormány a központi költségvetésből. A tervezett beruházások költsége, műszaki tartalma nem ismert. Az 5 milliárd forint a kommunikációban felsorolt létesítményekhez képest nem tűnik soknak. Joggal kérdezte meg egy fórumon az egyik kerületi lakos, hogy a 300 hektár karbantartása, a létesítmények üzemeltetése miből fog történni. Mekkora részt lesznek hajlandók az ide látogatók vállalni a költségekből (parkolás, illemhelyek, őrök stb.)? Megtérül-e a felvonók, pályák üzemeltetése?
A Levegő Munkacsoport javaslatai
Csak a meglevő infrastruktúrát kell felújítani, és néhány illemhellyel, öltözővel, sportszer-megőrzővel, tájékoztató táblákkal stb. kell kiegészíteni.
A különféle sportfunkciókat, sífutó és egyéb pályákat, kiránduló utakat, ahol indokolt, szét kell választani, jelöléssel ellátni, és esetenként korlátozni a biztonság érdekében.
A terület sohasem lesz síparadicsom, ezért arra kell csak törekedni, hogy a gyerekek megtanulhassák a síelés alapjait, és ehhez legyenek biztonságos pályák. A családi szánkózáshoz a körülmények eddig is adottak voltak. Sem bob, sem downhill pályát, sem felnőtt sípályákat – az amúgy is nagy terhelések miatt – nem szabad a környéken megengedni.
A természeti értékek megismertetése és megszerettetése érdekében erdei iskolát, bemutatótereket, tanösvényt is érdemes a területen kialakítani.
Prioritás legyen a Harangvölgy aljában élő csíkos boglárka élőhelyének védelme.
Hasonló kiránduló-sportoló területeket kell kijelölni Budapest pereme mentén, hogy a ma népszerű területek túlterhelése csökkenjen, és a lakosság minél kisebb utazással érjen el pihenésre, sportolásra alkalmas, féltermészetes területeket. Ehhez, egyebek mellett részletes közlekedésfejlesztési tervet is kell készíteni a területekre. A programok, létesítmények meghatározásánál figyelembe kell venni a lakosság jövedelmi viszonyait, fizetési hajlandóságát. Törekedni kell arra, hogy azok a gyerekek is élvezhessék a szabadban sportolás, kirándulás élményét, megszeressék a természetet, akiknek a családja ezt nem támogatja anyagi vagy egyéb okokból.
Beliczay Erzsébet
a Levegő Munkacsoport elnökhelyettese
