Kedves Pierre! Amikor utoljára beszéltünk, nem erről volt szó! Arról volt szó, hogy jobban vagy, arról volt szó, hogy győzelemre állsz és arról volt szó, hogy az őszi Európai Tájépítész Szövetség égisze alatt szerveződő hazai konferenciára te rakod majd össze a kiállítás anyagát.
Azzal az alázattal és aprólékossággal, amellyel az egyik nagyapád, Ormos Imre professzor megalapozta a szakmánkat idehaza, azzal a gyakorlati érzékkel, amivel a másik nagyapád, Schrikker Sándor megalapította az Alsótekeresi Faiskolát, azzal az elfogadó szeretettel, ahogyan édesanyád, Baloghné dr. Ormos Ilona vezette első dékánként a Tájépítészeti Kart. Micsoda család és milyen tragédiák!
Nem szabadna még elhagynod minket, hetvenhármasokat. Ahogy a Mohácsi Sándorral együtt alapított s73 irodát sem, ami a rendszerváltás után létrejött tájépítész műhelyek közül az elsők között lett megkerülhetetlen, ha nyílt tervpályázatokról, tájépítészeti minőségről volt szó. Mintát, utat, fényt, erőt, reményt, irányt mutattatok a szakmánknak. Miközben professzor lettél magad is, tanárember, akire a fiatalabb generációk mesterként tudtak és tudnak tekinteni egy mesterek nélküli atomizált világban.
Nem volt még itt az ideje, hogy átlépj a kapun, amin majd mindannyian át fogunk egyszer. Még itt volt dolgod, még itt voltak álmaid. Még újabb szabad tereket, s nem űrt kellett volna magad után hagynod. Most ehelyett nekünk, hátramaradottaknak adtál házi feladatot, hogy az emléked megőrizzük. Nyugodj békében!
Dr. Balogh Péter István (1973-2024)
R.I.P.
Bardóczi Sándor Budapest főtájépítésze
