Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) kiadta a „Korai figyelmeztetések kései tanulságai” című tanulmánygyűjtemény 2. kötetét, amely olyan konkrét eseteket vizsgál, melyek során nem törődtek a veszélyjelzésekkel, és ez több esetben emberek halálához, betegséghez és környezetromboláshoz vezetett.
A 2001-ben megjelent „Korai figyelmeztetések kései tanulságai” első kötete egy úttörő jelentés volt, amely részletezte azokat a technológiákat, melyeket utólag ártalmasnak találtak. A 750 oldalas második kötet 20 új, a politikára, tudományra és társadalomra messzemenő kihatással bíró esettanulmányt tartalmaz. Az esettanulmányok foglalkoznak többek között az ipari higanymérgezések hátterével; növényvédő szerek talajtermékenység-csökkentő hatásával; a széles körben használt műanyagokban található, hormonháztartást megzavaró vegyi anyagokkal; továbbá az ökoszisztémát megváltoztató gyógyszermaradványok kérdésével. A jelentés kiterjed a jelenleg használt technológiáknál – például a mobiltelefonok, a géntechnológiával módosított szervezetek és a nanotechnológia – tapasztalható figyelmeztető jelek vizsgálatára is.
A tanulmányok rámutatnak, hogy a figyelmeztető jelekkel egészen addig nem törődtek, amíg az egészség- és környezetkárosodás elkerülhetetlenül be nem következett. Néhány esetben a cégek a rövid távú nyereséget a közegészségügyi szempontok elé helyezték és eltitkolták vagy mellőzték a kockázatra utaló bizonyítékokat. Arra is volt példa, hogy bizonyos érdekcsoportok nyomására a kutatók elbagatellizálták a kockázati tényezőket. Ha tanulunk ezekből az esetekből, az segíthet kiküszöbölni az új, fejlesztési szakaszban lévő technológiák esetleges káros hatásait. Emellett öt olyan esettanulmányt is olvashatunk a kötetben, amelyek a korai figyelmeztetésekre adott gyors válaszlépésekből származó előnyöket mutatják be.
A Kései tanulságok első kötetének megjelenése óta megváltozott a világ. Az új technológiákat sokkal gyorsabban alkalmazzák és veszik át világszerte. A jelentés szerint ezzel együtt a kockázatok is szélesebb körben és gyorsabban terjedhetnek annál, mint ahogy a társadalom képes lenne megérteni, felismerni és időben válaszolni ezekre a hatásokra és így elkerülni a károkat.
A jelentés javasolja az elővigyázatossági elv szélesebb körű alkalmazását az új és javarészben még nem tesztelt technológiák és vegyi anyagok használatából eredő veszélyek csökkentésének érdekében. Azt is hangsúlyozza, hogy a tudományos bizonytalanság nem mentség a tétlenségre, amikor meggyőző bizonyítékok vannak a lehetséges súlyosan káros hatásokra. Az elővigyázatos megközelítés szinte mindig megtérül: miután megvizsgáltak 88 állítólagos „téves riasztást”, a jelentés szerzői csupán négy olyan esetet találtak, melyek egyértelműen annak is bizonyultak. A tanulmány arra is rávilágít, hogy az elővigyázatossági intézkedések gyakran ösztönzik, nem pedig elfojtják az innovációt.
Legfontosabb ajánlások:
A jelentésben megfogalmazott álláspont szerint szükség van a következőkre:
A tudomány elismerje a biológiai és környezeti rendszerek komplexitását, főként azokban az esetekben, amikor sok különféle hatás több okra is visszavezethető. Egyre nehezebb egyetlen olyan anyagot izolálni, amelyről kétséget kizáróan bebizonyítható, hogy kizárólag az ártalmas a környezetre. A lehetséges veszélyek megértését és megelőzését is sokban segítené egy holisztikus szemlélet, amely számos különböző tudományágat figyelembe vesz.
A döntéshozók gyorsabban reagáljanak a korai figyelmeztető jelekre, különösen a széles körben alkalmazandó feltörekvő technológiák esetében. Azon technológiák fejlesztői, amelyeknél fennáll a veszélye bárminemű jövőbeni környezetkárosító hatásnak, fizessék meg a károkat.
Javuljon a kockázatértékelés hatékonysága az által, hogy nagyobb hangsúlyt kapnak a bizonytalanságok, és hogy elismerjük, mi az, amit nem tudunk. A „nincs ismert káros hatása” megállapítást például gyakran összekeverték a „bizonyítottan nem káros” kifejezéssel, amikor hiányoztak a releváns kutatások.
Olyan új kormányzati formák létesüljenek, melyek az állampolgárok bevonásával döntenek az innováció irányáról és a kockázatelemzésről. Ez segítene csökkenteni a veszélyeknek való kitettséget és ösztönözni a szélesebb körű társadalmi előnyökkel járó innovációkat. A vállalkozások, kormányok és állampolgárok közötti nagyobb mértékű együttműködés segíthetné az erőteljesebb és sokrétűbb innovációt, amely ugyanakkor csökkentett egészségügyi és környezetvédelmi költségekkel járna.
Tanulmány: Late lessons from early warnings II – Full report (8,7 MB pdf.)
Kapcsolódó anyagok:
