Az olcsó termékekre és magas forgalomra épülő modell magában hordozza a túlfogyasztást, ugyanis az alacsony minőségű ruhák gyorsabban tönkremennek, tehát folyamatosan új cuccokat kell vásárolni. Az instant ruháknak pedig jelentős hatása van a környezetre.
A fast fashion ruhaipari láncok térnyerésével egyre látványosabbak a ruhaipar környezetromboló hatásai. A fast fashion olyan tömegtermékeket áruló láncokat takar (Magyarországon a legismertebb a H&M és a Zara), amelyek az aktuális trendek alapján saját tervezésben gyártják le, és a közbenső fokokat kiiktatva olcsón és gyorsan juttatják el termékeiket a piacra.
Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (UNECE) szerint egy pamut póló elkészítéséhez 2700 liter vízre van szükség, ami nagyjából megegyezik egy felnőtt 2,5 éves folyadékszükségletével. Ez azt jelenti, hogy a ruhaipar a második legnagyobb vízfogyasztó iparág a világon a mezőgazdaság után. A ruhaipar az üvegházhatású gázok nyolc százalékáért felelős, és mennyisége 50 százalékkal nőhet 2050-re.
Az UNECE szerint a világon minden hatodik ember a ruhaiparban dolgozik. Az elmúlt években rengeteg cikk jelent meg a ruhaipari munkások nyomorúságos munkakörülményeiről és kizsákmányolásáról, az iparágban dolgozó gyerekmunkásokról, vagy éppen a kínai börtönben készített ruhacsomagolásokról (az Index tavaly írt részletes cikket a fast fashion környezeti hatásairól, magyar helyzetről pedig itt olvashatsz).
A fast fashion láncok miatt egy átlagos vásárló sokkal több ruhát vesz, mint pár évtizede, de a ruháit már kevesebb mint feleannyi ideig használja. A nyugati fogyasztási szokások átterjednek a feltörekvő országokra is. Az UNECE szerint a fast fashiont leginkább fogyasztó globális középosztály mérete ugyanis 2030-ra közel a duplájára fog nőni, a 2015-ös 3 milliárdról 5,4 milliárdra. Jelenleg amúgy évi 150 milliárd ruhanemű készül, tehát egy emberre átlagosan húsz új ruha jut egy évben.
