Egyik saját szerve, a Nagy-korallzátony felügyeletéért felelős hatóság ment szembe az ausztrál kormánnyal a világörökségi helyszínt veszélyeztető károsanyag-kibocsátás ügyében.
A héten kiadott jelentésében a hatóság rámutat, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának azonnali visszaszorítására van szükség országos és globális szinten egyaránt ahhoz, hogy biztosítani lehessen a Nagy-korallzátony jövőjét. Az Ausztrália északkeleti partjainál 2300 kilométer hosszan elnyúló zátony északi részét 2016-ban és 2017-ben is tömeges korallfehéredés sújtotta a klímaváltozás okozta óceánvíz-melegedés miatt.
Az ország károsanyag-kibocsátása ennek ellenére négy éve folyamatosan növekszik, ami miatt sok kritika éri Scott Morrison miniszterelnök közelmúltban újraválasztott kormányát, amely az országban folyó szénbányászat támogatója.
A kormány hivatalos energiapolitikájában nem kapott helyett a 2015-ös párizsi klímavédelmi egyezményben megfogalmazott emissziócsökkentés teljesítése, és a szakértők megkérdőjelezik a kormány azon tervének kivitelezhetőségét, hogy a 2005-ös szinthez képest legkevesebb 26 százalékkal csökkenti az üvegházhatású gázok kibocsátását 2030-ra.
Csakis a legerőteljesebb és leggyorsabb lépések révén lehet csökkenteni és korlátozni az éghajlatváltozásnak a korallzátonyra gyakorolt hatásait. A további korallpusztulás elkerülhetetlen, ugyanakkor minimalizálni lehet a globális hőmérséklet növekedésének a lehető legnagyobb mértékű korlátozásával – írta jelentésében a világ legnagyobb koralltelepét felügyelő hatóság.
Ha a károsanyag-kibocsátás jelenlegi mértéke nem csökken, akkor nagyjából 2035-re évtizedenként kétszer lehet majd tömeges korallfehéredésre számítani a térségben, a század közepére pedig évenként fog bekövetkezni a pusztító jelenség a jelentés szerint.
“Ha a korallfehéredés rendszeresebbé és intenzívebbé válik, akkor a zátonyoknak nem lesz idejük regenerálódni és virágállatok által dominált rendszerekként fennmaradni” – mutattak rá a szakemberek.
