Az északi-sarkvidéki tengeri jég kiterjedése idén a téli időszakban elérte a műholdas megfigyelések kezdete óta mért eddigi minimumát.
Az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadatközpont (NSIDC) szerint a Jeges-tengert beborító téli jégtakaró maximális kiterjedése 14,52 millió négyzetkilométer volt 2016-ban. Ez csaknem 13 ezer négyzetkilométerrel kevesebb a 2015-ös korábbi rekordnál, és mintegy 1,1 millió négyzetkilométerrel marad el a harmincéves átlagtól.
A kutatók 1979 óta követik nyomon műholdfelvételek révén az északi-sarkvidéki tengeri jég szezonális kiterjedését. A jég olvadása az Északi-sarkon élő állatok életterét is veszélyezteti. A NASA szakembereként dolgozó Walt Meier szerint az idei jégkiterjedés ugyan nem sokkal döntötte meg az egy évvel korábbi negatív csúcsot, de egyértelmű figyelmeztető jelként szolgál a hosszú távú folyamatok szempontjából. A szakemberek szerint a téli mutatók nem jelentik okvetlenül, hogy az északi-sarkvidéki tengeri jég minimális nyári kiterjedése is rekord alacsony lesz. Mint hozzátették, a Föld klímájára és időjárására sokkal nagyobb hatást gyakorol a minimális nyári kiterjedés. Az adatközpont kutatói szerint az Északi-sark és az Arktisz több területe felett is a szokásosnál jóval magasabb volt a hőmérséklet a téli hónapokban.
A Barents-tenger szinte teljesen jégmentes volt az idei télen, ami nagyon szokatlan.
A kutatók szerint az előzetes mutatók alapján a tengeri jég ráadásul vékonyabb is, mint tavaly. Egy vezető, ám sokak által vitatott elmélet szerint az észak-sarkvidéki tengeri jég megfogyatkozása megváltoztathatja a futóáramlást – viszonylag szűk keresztmetszetben összpontosuló, nagy szélsebességű vízszintes áramlási zóna -, ami több szélsőséges időjárási jelenséget eredményezhet az Egyesült Államokban – írta az MTI.