A költség- és munkakímélő módszer lényege, hogy a földalapú támogatást bezsebelő “gazdálkodó” a legolcsóbb, legsilányabb kukorica vagy napraforgó vetőmaggal jó ritkán beveti a szántóföldet, majd egész évben rá sem néz, így az a korábbi talajbolygatás miatt néhány hét-hónap alatt sűrű parlagfüvessé válik. Már be sem takarítják a kamu napraforgósokat.
Az ehhez félrenézéssel asszisztáló hatóságok segítségével élvezi az így megszerzett anyagi hasznot (ami ugye nem fáj senkinek, hiszen az EU-tól ered), a környezetében élő honfitársaink pedig szenvednek, és drága, önköltséges gyógyszerekkel kénytelenek enyhíteni az allergiás tüneteiket. A tavalyi pátyi eset, amikor egy júliusban jelzett, településszéli parlagfűtengert a szezon végéig sem sikerült eltüntetni kiválóan rámutatott a rendszer impotenciájára. Ez az eset többször szerepelt a televízióban is.
A PPNE honlapján látható, szabadon felhasználható fotón egy Nógrád-megyei 50-100 hektáros napraforgóként lepapírozott parlagfűmezőt láthatunk, amelyet januárig sem takarítottak be. Ez nem egyedi eset, aki nyitott szemmel jár, sokfelé lát ilyet az országban.
Kinek az érdeke a parlagfűtermesztés tűrése és támogatása, ill. hogy a hatóság még az útmenti parlagfűtengereket se vegye észre? Az agrárminisztériumé? A kormányé? A magyar embereké biztos nem.
