Sámuel Zsuzsa szerint a válasz: sajnos igen. Cikk a drégelypalánki vasútállomásnál történt pusztításról.
Hazánkban és a világban egy több helyen szaporodik azoknak a területeknek a száma, ahol hamarosan nem lesz madárdal. Az egyik ilyen hely Drégelypalánk, a vasútállomásnál lévő rész. Eddig ez bokrokkal, fákkal benőtt élőhely volt, igazi madárparadicsom. Sok kedves kismadár- köztük fülemülék – találtak itt otthonra, nevelték a fiókáikat. Nemcsak fészkelő, hanem táplálkozó hely is volt, mert a növényzet miatt más élőlények – csigák, rovarok, pókok, stb. – is éltek itt, akik a madarak táplálékául szolgáltak. A fiókanevelési időszakot leszámítva madárdaltól volt hangos a terület.
Amikor dolgozni megyek, Drégelypalánkon szállok fel a vonatra. Számtalanszor előfordult, hogy azért mentem ki jóval korábban a vonat indulása előtt az állomásra, hogy gyönyörködhessem a kis tollgombócok énekében. És reggel, a 12 órás fárasztó műszak után is jó volt hallani ezt a csodálatos koncertet. Bármilyen fáradt voltam, mindig megálltam pár percre. Nem tudtam betelni a természetnek ezzel a csodálatos ajándékával.
Sajnos, jövő tavasszal már nem lesz részem benne.
A napokban szomorúan tapasztaltam, kivágták a bokrokat, levágták, megritkították a fák ágait.
Tereprendezés? Én pusztításnak nevezem. Egy csodálatos élőhelyből sivár pusztaság lett. Biztos akadnak, akiknek tetszenek az egyforma méretűre vágott fűszálak, a formára nyírt lombkorona. Én nem tartozom közéjük. Nekem az a bokrokkal benőtt élőhely tetszett, ami tele volt madárral.
Kedves kis tollgombóckák, mi lesz veletek tavasszal? Hazajöttök a messzi telelőterületről, keresitek a megszokott otthonotokat, de nem találjátok. Az ismerős bokrok helyett pusztaság fogad benneteket. Kénytelenek lesztek továbbmenni, új helyet keresni, ahol felnevelhetitek a fiókáitokat. Most még találtok, de sajnos nem sokáig lesz így.
A drégelypalánki vasútállomásnál lévő hely csak egy a sok közül, ahol a madarak többé nem találnak fészkelő helyet. Az ember évről-évre – különböző okokra hivatkozva- egyre több élőhelyet szüntet meg. A Föld hamarosan egy betondzsungellé változik, amit ráadásul elborít a szemét. A madaraknak, csigáknak, rovaroknak, békáknak, stb. nem lesz élőhelyük, pedig ugyanolyan joguk van az élethez, mint az embernek.
Olvastam Rachel Carson: Néma tavasz című könyvét. Döbbenetes, megrázó olvasmány. Próbáltam optimistán állni hozzá, bíztam benne, a könyvben leírt szörnyűség nem következik be. Most már félek. A rengeteg élőhelypusztítást látva egyre jobban félek attól, hamarosan eljön a néma tavasz.
Ne engedjük, hogy ez megtörténjen!
