Egyharmaddal csökkentheti az ausztráliai kacsacsőrű emlős élőhelyét az általános felmelegedés, ami a kihalásuk veszélyével járhat – közölték kutatók.
Ez a tojásrakó, részleges vízi életmódot folytató, sajátos megjelenésű emlősfaj, amely hódfarokra emlékeztető, kemény bőr alkotta lapos és széles szájszervéről kapta a nevét. Ausztrália emblematikus állata éjjel táplálkozik, és vízfolyások üregeiben él. Vastag szőrzetének köszönhetően képes a hideg folyók mélyén is megélni, de prémje végzetes lehet számára az általános felmelegedés miatt – figyelmeztetett a Monash Egyetem tanulmánya.
A kacsacsőrű emlős élőhelyének százéves éghajlati adatait tanulmányozva a kutatók felvázolták a populáció – aszályok és hőhullámok miatti – csökkenésének térképét, majd az eredményeket kivetítették a kormány tudományos ügynöksége, a CSIRO által kidolgozott klímaváltozási forgatókönyvekre.
A legpesszimistább változat szerint a faj élőhelye egyharmadával csökken – mondta Jenny Davis kutató, akinek munkái a Global Change Biology című folyóiratban jelentek meg. – Egyéb emberi tevékenységek hatása, például a földművelés kiterjesztése tovább csökkenti a faj élőhelyét. A tudósok félelme szerint a kacsacsőrű emlős a kontinens nagy részén kihalhat, csak néhány kisebb szigeten, az Ausztráliától délre fekvő Tasmaniában, a Kenguru- és a King-szigeten marad fenn.
