A hatályos alaptörvény szerint idehaza mindenkinek joga van a testi és lelki egészséghez, és ennek a jognak az érvényesülését Magyarország többek között a genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdasággal garantálja. Ez a passzus aligha értelmezhető másként, mint a mezőgazdasági GMO teljes tiltásaként. Ehhez képest a parlament most egy olyan géntörvényt fogadott el, amely – az új uniós előírásokat átvéve – nem zárja ki, hogy az ország bizonyos területeire génkezelt haszonnövények kerüljenek.
„A magyar géntechnológiai hatóság kéréssel fordulhat az Európai Bizottsághoz annak érdekében, hogy a forgalomba hozatali engedély hatálya a termesztés tekintetében Magyarországra vagy annak egy részére ne terjedjen ki" – áll a törvénytervezetben, azaz elvileg bizonyos területeken termeszthetővé válhatnak a genetikailag módosított növények.
Az új jogszabályban nem ez az egyetlen ellentmondásos elem. Fazekas Sándor agrárminiszter a napokban a Népszabadságnak adott interjújában azt mondta: az EU a közelmúltban elfogadott egy új GMO-szabályozást, a magyar kormány pedig „napokon belül" benyújt erről egy törvényjavaslatot, hogy Magyarország legyen az első tagállam, amelyik az uniós jogszabályt átülteti a belső jogba". Az elsőséget valóban sikerült megszerezni, ám a sietség hevében a tárcánál senki sem gondolta végig, hogy a honosítással több ponton is enyhülnek a jelenleg érvényben lévő korlátozások.
Az új EU-előírás arra épül, hogy az engedélyezés uniós, a tiltás pedig tagállami hatáskör, ám ez a szisztéma a gyakorlatban nem működik. A génkezelt termények ugyanis – ahogyan az már Magyarország esetében is többször bebizonyosodott – nem állnak meg a határoknál, hanem például a virágporral vagy szennyezett vetőmagok révén is bejönnek az országba. Az egyetlen Európában engedélyezett génkezelt kukoricafajtát, a Mon 810-et három térségbeli országban, Romániában, Szlovákiában, Csehországban is szabad termeszteni, a határokon átterjedő génszennyezéstől Magyarországot nem védi meg semmilyen tagállami szinten bevezethető tilalom.
Ezt erősítette meg kérdésünkre Sallai R. Benedek, az LMP szakpolitikusa. Szerinte sem az új uniós irányelv, sem az annak átvételéről szóló magyar törvény nem jelent újabb garanciát, hiszen mindkettő gyöngébb például az alkotmányban szereplő teljes termesztési tilalomnál. Ha a kormánynak valóban a GMO-mentesség biztosítása lenne a célja, lennének jogi lehetőségei: lobbizhatna a teljes uniós tilalomért, a génkezelt összetevőket tartalmazó élelmiszerek vagy a GMO-tartalmú takarmányok betiltásáért, a GMO-k előtt kaput nyitó kanadai és amerikai szabadkereskedelmi egyezmények megvétózásáért, de egyiket sem teszi – hangsúlyozta Sallai. A képviselő azt is elmondta, továbbra sincs bizonyíték rá, hogy a génkezelt élelmiszereknek nincs negatív élettani hatásuk. Ehhez képest a magyar törvényben sem az egészségügyi, sem a környezetvédelmi indokok nem szerepelnek a betiltás lehetséges okaként – helyette például a közrendet vagy a területrendezést említi a szöveg, aminek nincs semmi értelme.
Darvas Béla, az MTA doktora, a GMO Kerekasztal vezetőjének állásfoglalása szerint a törvény lehetővé teszi az agrárminiszternek, hogy rendeletben határozzon meg korlátozó szabályokat a génkezelt növények faja vagy „jellege" szerint, ám a GMO-kat külső jellemzők alapján nem lehet elkülöníteni a hagyományos fajtáktól. Az érdemi ellenőrzéshez és szűréshez speciálisan felszerelt laborhálózat és komoly költségvetési támogatás kellene, erről viszont nincs szó a jogszabályban. Darvas hívta fel a figyelmet arra is, hogy az új törvény szerint az élelmiszerként vagy takarmányként felhasználható GMO-k, a géntechnológiával módosított szervezetet tartalmazó vagy élelmiszerek és takarmányok forgalomba hozatalának engedélyezése az uniós szabályok alapján történik, vagyis az alkotmányos „GMO-védelem" a magyar fogyasztókat a jövőben nem védi meg az esetleges kockázatoktól – írta a nol.hu
