A szárazság és a talaj kimerülése miatt csökkent a népesség az európaiak érkezése előtt a csendes-óceáni Húsvét-szigeten, szemben a népszerű elmélettel, amely szerint társadalmi összeomlás előzte meg a hódítást – állapította meg egy új amerikai tanulmány.
A richmondi Virginia Commonwealth University kutatói Christopher Stevenson vezetésével bizonyítékot találtak arra, hogy a sziget egyes vidékeinek élelemtermelése 1700 körül csökkent. Ezt azonban nem a társadalmi összeomlás, hanem a kevés eső és a rossz talajminőség okozhatta – olvasható az amerikai tudományos akadémia (PNAS) lapjának aktuális számában.
A Csendes-óceán délkeleti részén 1722-ben felfedezett Húsvét-szigetet, amelyet Rapa Nuinak is neveznek, polinéziaiak lakták a hódítás előtt. Több száz hatalmas kőszobor, a moaik tették híressé, ezért a sziget területének majdnem fele a világörökség része. A sziget európai hódítás előtti története vitatott: egy ismert elmélet szerint a túlnépesedés és a fák kiirtása miatt a társadalom összeomlott. Más kutatók szerint a húsvét-szigeti lakosok száma az európaiak által behurcolt betegségek – a szifilisz, a tuberkulózis és a himlő – miatt fogyatkozott meg.
Stevenson és kutatótársai a sziget egyes területeinek földhasználatát vizsgálták meg az obszidián vulkanikus eredetű kőzet állapota alapján. Ezt az ásványt a Húsvét-sziget lakói sokféleképpen használták a mindennapokban. A megmunkált obszidián felülete annál erősebben köti meg a vizet, minél hosszabb ideje van kitéve az időjárás viszontagságainak. Ebből indultak ki a tudósok, amikor az ásványból készült tárgyak korát állapították meg három területen. Az egyik vizsgált terület a sziget legmagasabb hegyének, az 505 méteres Terevakának egy csapadékszegény oldalán fekszik, a kapott eredmények alapján körülbelül 1660-ig intenzíven művelték. 1722-re a művelés intenzitása a felére csökkent, és 1900-ig tovább mérséklődött. Egy másik vizsgált terület ugyan sok csapadékot kapott, ám talaja erősen kimerült. A földhasználat nyomai 1710 után erősen megfogyatkoztak. Egy harmadik, a partoktól több mint négy kilométerre fekvő helyet évszázadokon át több-kevesebb intenzitással műveltek. Ezen a területen jó minőségű volt a talaj és elég eső is esett.
Stevenson szerint az adatok azt mutatják, hogy a földművelést döntően nem a népesség mérete, hanem az eső mennyisége és a talajminőség határozta meg. Így lehetséges, hogy a csökkenő földhasználat már az európaiak érkezése előtt az élelemtermelés visszaeséséhez, majd konfliktusokhoz vezetett, ám a sziget teljes társadalmának összeomlására nem találtak bizonyítékot. (MTI)
Aki esetleg nem ismerné a Húsvét-sziget történetét, pl. itt megtalálja röviden a 6-7. oldalon.
A poén fotó forrása: Szenzáció! Régészek megtalálták a Húsvét-sziget Központi Statisztikai Hivatalának egyik grafikonját a kannibalizmus kezdetét közvetlenül megelőző évből. (Amúgy csakugyan egyre nagyobb szobrokat készítettek az idő előrehaladtával.) Köszönet Dőry Istvánnak a képért.
