Az ENSZ Biológiai Diverzitás Konvencióján az indiai Hyderabadban bemutatott új tanulmányban megnevezték a világ 25 leginkább veszélyeztetett főemlősét. Környezetvédők szerint a madagaszkári makik a világ legveszélyeztetettebb főemlősei közé tartoznak.
Az emberiség legközelebbi élő rokonai – az emberszabású majmok, a majmok, a makimajmok és más főemlősök – a kihalás szélén állnak és sürgős természetvédő intézkedésekre szorulnak. A világ néhány vezető főemlős szakértője által kétévente megjelentetett beszámolója megnevezi azokat a fajokat, amelyeket leginkább fenyeget a kihalás a trópusi erdők elpusztítása, a vadon élő állatok illegális kereskedelme, illetve kereskedelmi célú vadászata miatt.
A listában 9 főemlős faj szerepel Ázsiából, 8 Madagaszkárból, és 5-5 Afrikából és az Újtrópusokról. Ami az egyes országokat illeti, a lista élén Madagaszkár áll – a 25 legveszélyeztetettebb faj közül hattal. Vietnamban 5 ilyen faj van, Indonéziában 3, Brazíliában kettő, míg Kínában, Kolumbiában, Elefántcsontparton, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Ecuadorban, Egyenlítői Guineában, Ghánában, Kenyában, Peruban, Sri Lankán, Tanzániában és Venezuelában 1-1.
A természetvédők a beszámolóval fel akarják hívni a figyelmet az olyan fajok helyzetére, mint például a Sulawesi déli és középső területén honos Pygmy Tarsier (Tarsius pumilus), amelyről 2008-ig csupán három múzeumi példány alapján lehetett tudni, mígnem a Lone Lindu Nemzeti Parkban befogtak három egyedet, s egy további példányt a szabadban figyeltek meg. A faj még megmaradt néhány szétszórt és izolált populációját az emberi atrocitások és fegyveres konfliktus veszélyezteti.
A madagaszkári makimajmokat az élőhelyük elpusztítása és az illegális vadászat veszélyezteti, ami az országban 2009-ben bekövetkezett hatalomváltás óta felgyorsult. A legritkább makimajomnak, az északi fürgemakinak (Lepilemur septentrionalis) már csak 19 ismert egyede él szabadon. Az IUCN SSC Főemlős Szakértő Csoportjának ez év júliusában tartott, a makimajmok vörös listájával foglalkozó műhelye rámutatott, hogy a 103 faj és alfaj 91%-át fenyegeti kihalás. Gerinceseket illetően ez idáig ez az egyik legmagasabb szintű veszélyeztetettség.
A világ 25 leginkább veszélyeztetett főemlősének listáját olyan főemlős-szakértők állították össze, akik első kézből származó ismeretanyaggal rendelkeznek a főemlősöket érintő veszélyek okairól. „Ez a beszámoló ismételten rámutat arra, hogy a világ főemlőseit egyre nagyobb veszély fenyegeti az ember tevékenysége miatt. Bár ebben az évszázadban még nem veszítettünk el egyetlen főemlős fajt sem, néhányan közülük nagyon nehéz helyzetben vannak.” – mondta Dr. Christoph Schwitzer kutatási vezető. „A makimajmok jelenleg az egyik leginkább veszélyeztetett emlős fajt jelentik, mivel hazájukban, Madagaszkáron, már három éve politikai válság uralkodik és hiányoznak a hatékony természetvédelmi intézkedések. Hasonló válság figyelhető meg Délkelet-Ázsiában is, ahol a vadállatok kereskedelme miatt sok főemlős kerül a kipusztulás közvetlen közelébe.
A világ ismert természetvédelmi státuszú 633 főemlős fajának és alfajának több mint fele (54%-a) szerepel kihalással fenyegetettként az IUCN Veszélyezetett Fajok Vörös Listáján. A legfőbb veszélyt az élőhelyek elpusztítása (különösen a trópusi erdők felégetése és kivágása), a főemlősök vadászata élelemszerzés céljából, illetve a vadállatok illegális kereskedelme jelenti.
„A főemlősök a legközelebbi élő rokonaink és a trópusi erdőkben valószínűleg a legmegfelelőbb vezető faj, mivel az összes ismert főemlős több mint 90%-a ebben a veszélyeztetett életközösségben fordul elő.” – mondja Dr. Russell Mittermeier, az IUCN SSC
Főemlős Szakértő Csoportjának elnöke és a Nemzetközi Természetvédő Társaság (Conservation International) elnöke. „2000 óta, meglepő módon, évente fedezünk fel új fajokat. Ráadásul a főemlősök egyre népszerűbbek lesznek az ökoturizmus területén, nő a főemlős-megfigyelés iránti érdeklődés, s ez a fajok védett élőhelyének közelében lakó számos közösség meghatározó megélhetési forrását jelenti.”
„Fontos azt is megjegyezni, hogy a főemlősök meghatározó tényezők a trópusi erdőkben található élőhelyükön.” – teszi hozzá Dr. Mittermeier. „Gyakran közreműködnek a magvak szétszórásában és segítenek az erdő diverzitásának fenntartásában. Egyre jobban terjed az a felismerés, hogy az erdők nagy szolgálatot tesznek az emberiségnek az ökorendszerek területén, hiszen ivóvizet, élelmet és gyógyszereket biztosítanak.”
A borúlátó megállapítások ellenére a természetvédők rámutatnak a célzott fajok megőrzésében elért sikerekre. Jórészt a főemlősökkel foglalkozó elkötelezett természetvédők erőfeszítéseinek köszönhetően, amit jelentős mértékben támogatott a közönség és a média érdeklődése a legközelebbi élő rokonaink iránt, a huszadik században a világ kihalás miatt egyetlen főemlős fajt sem veszített el, a huszonegyedik században sem kellett még kihaltnak nyilvánítani egyetlen fajt sem, bár néhányuk nagyon közel került a teljes kipusztuláshoz. Ez jobb eredmény, mint amit a legtöbb más nagy gerinces csoport, amely legalább egy, de gyakran több fajt is elveszített, magáénak tudhat.
A listáról, amelynek már a hetedik változata jelent meg, számos fajt töröltek az aktuális helyzet megváltozása miatt; ilyen például a sörényes makákó (Macaca silenus) és a madagaszkári óriás bambuszmaki (Prolemur simus), ami az első hat listában még szerepelt, de most lekerült onnan- annak a nagy érdeklődésnek köszönhetően, amit a 25 legveszélyeztetettebb faj közötti megjelenése váltott ki.
Kapcsolódó anyagok:
