Egyre mélyülő környezeti válságba sodródunk. A problémák egy része már nem elkerülhető, de mérséklésükben a pedagógusoknak igen nagy szerepük kellene legyen. Ugyanakkor az ezzel kapcsolatos esetleges felismerés nem alakítja egyformán a szemléletformálás lehetőségeiről alkotott vélekedésünket.
E helyzet feltárására egy online kérdőíves felmérés szolgált, amelynek kitöltésében 256 magyar pedagógus vett részt. Az elemzés (mely a gyermeknevelés c. folyóiratban jelet meg) során kiderült, hogy túlnyomó többségük fontosnak tartja, hogy tanóráin környezettudatosságra való nevelés és szemléletformálás is történjen. A szaktanárok személyes példáin keresztül bizonyítható, hogy bármely szaktantárgy órai keretein belül van lehetőség a környezettudatosság fejlesztésére – ezt a kitöltők kitüntetett többsége fontosnak és a pedagógusoktól elvárhatónak is tartja.
Tízből kilenc alkalmazott már ilyen jellegű specifikus feladatokat az óráin, viszont csak tízből három vett részt az iskolán kívüli programokban, szervezőként vagy támogatóként a témakörben. Azok, akik nem alkalmaznak ilyen módszereket, elsősorban ismeret-, idő- és erőforráshiányra hivatkoznak, illetve többek szerint az efféle „külsős” programok szervezése nem tartozik a feladatai közé. Ugyanakkor a szakirodalmi források rámutattak arra, hogy az iskolán kívüli programok segítik a diákok elméleti ismereteinek gyakorlatban történő alkalmazását, és olyan kulcsélményeket szerezhetnek, melyek nagyban hozzájárulnak szemléletük formálásához.
RÉSZLETEK >>>
Ezt érdemes meghallgatni:
Mit tanulhatunk a természettől? Dr. Victor András – a hazai környezeti nevelés doyenje
A természetre a körfolyamatok, az emberre a lineáris folyamatok a jellemzőek. Növekedés vagy fejlődés? Nem tudjuk, hogy mekkora a bioszféra helyreállási képessége. Az Orbán kormány visszavitt minket a 70’-es évekbe az oktatás szemléletmódjában is. Miért, és hogyan alapította meg a Magyar Környezeti Nevelési Egyesületet? Mit tanít 14 unokájának a természetről?
