Elkerülheti a kihalást a világ egyik legősibb és legkülönlegesebb énekesmadara, az Új-Zélandon honos szirti álfakusz. A szirti álfakusz egyike annak a számos őshonos új-zélandi állatfajnak, amely a szakértők szerint védelem hiányában ötven éven belül kihalhat.
Az új-zélandi természetvédelmi minisztérium tegnap jelentette be, hogy a még élő példányok közül sokat egy ragadozómentes szigetre költöztették, ahol a madarak új populációt alakítottak. A hatóság szakértői 2008 és 2011 között 41 apró szirti álfakuszt telepítettek át a Déli-sziget délnyugati csücskén található Fiordland környékéről a Secretary-szigetre. A kis énekesmadarak száma idén áprilisig 66-ra nőtt.
Megan Williams, a minisztérium szakértője szerint a kis sziget biztonságosabb, mint a szárazföld, mert a ragadozók kisebb veszélyt jelentenek a madarakra. Az egér és a hermelin a szirti álfakusz fiókájára és a fészekben költött tojásaira vadászik, a hermelin a felnőtt madarat is elkapja. A szigeten, ahol a ragadozó hermelinek számát szigorúan kordában tartják, a 66 álfakuszból 63 rakott tojást és nevelt fiókát. Ez azt jelzi, hogy az állat szilárdan megtelepedett új élőhelyén.
Amikor az angol telepesek beköltöztek Új-Zélandra, az álcsuszkaféléknek még több faja élt az országban. Mára csak a szirti álfakusz (Xenicus gilviventris) és az álcsuszka maradt fenn. A Déli-szigeti hagyományos élőhelyeik 20 százalékán az elmúlt 20 évben már nem látták őket.
