A rovat kizárólagos támogatója

Magánemberek és helyi civil csoportok megkeresésére a közelmúltban több illetékes hivatal is kifejtette álláspontját a Szilas-tó Természetvédelmi Területen tavaly ősszel elkezdődött és jelenleg is tartó tarvágása kapcsán. A témában közvetlenül érintett, a tevékenységet felügyelő hivatalok álláspontja egységes volt abban, hogy a természetpusztítást és annak következményeit szinte kizárólag csak erdészeti szempontból értékelték.

Válaszukból az is kiderül, hogy a területre nem ők adtak tarvágási engedélyt, mivel az éves fakitermelések jogszerű végrehajtása 2009. július 10-óta bejelentéses rendszerben működik. Így jogszabályértelmezésük szerint nem lehet kifogásolni azt, ha valaki egyszer csak tarra vágja magántulajdonú erdejét. A tevékenység jogszerűségét az által látják igazoltnak, hogy a fakitermelés lehetősége a körzeti erdőterv 2012. évi jóváhagyásakor rendelkezésre állt. Ezzel az állásponttal a fő probléma az, hogy 2020-ban született egy olyan Alkotmánybírósági állásfoglalás, amely teljesen más megvilágításba helyezi a Szilas-tó Természetvédelmi Területen folyó tarvágás ügyét. Az Alkotmánybíróság 2020. június 15-én közzétett határozatában megállapította: alaptörvény-ellenes az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról szóló 2009. évi XXXVII. törvény 2017. évi módosításának számos eleme. Az Alkotmánybíróság ezért e rendelkezéseket megsemmisítette, lehetővé téve az erdészeti, illetőleg természetvédelmi hatóság számára, hogy valamennyi erdőben az adott erdő egyedi természeti értékeire tekintettel rendelhesse el az értékek megóvásához feltétlenül szükséges intézkedéseket. Véleményem szerint egy természetvédelmi területen elhelyezkedő erdő tarvágása nem sorolható az itteni értékek megóvásához feltétlenül szükséges intézkedések közé, ezért az erdészeti hatóság jelen esetben mulasztást követett el azzal, hogy figyelmen kívül hagyta az Alkotmánybíróság fenti határozatát.

A kialakult helyzetet súlyosbítja, hogy a természetvédelmi hatóság „folyamatos” ellenőrzése ellenére komoly természetvédelmi értékek pusztultak el a beavatkozás eredményeként. Ezek számbavétele jelenleg is tart. A hivatalok tájékozottsága más szempontból sem példaértékű, hiszen a jelenlegi, február végi időszakban ők csak vágástakarítási munkálatokról tudnak, miközben továbbra is végeznek fakivágást a területen.

Az erdészeti álláspontot képviselő válaszokban visszatérő elem, hogy a tarvágás szükségességét igyekeznek balesetvédelmi okokra hivatkozva alátámasztani. Véleményük szerint egy jelentős látogatottságnak örvendő, lágylombos fajból álló erdőben nem szerencsés a faállomány pusztulását, korhadását megvárni, mert egy esetleges baleset az ebben az erdőrészletben elért faméretekkel beláthatatlan következményekkel járhat. A balesetvédelmi szempontoknak való megfelelés azonban szálaló vágással és más erdészeti módszerekkel is elérhető (furcsa, hogy ezt nekem kell magyaráznom), ami nem jár együtt egy erdő elpusztításával. Nem kell messzire mennie annak, aki erre egy konkrét példát is szeretne látni. Elég, ha valaki bejárja az Újpesti vasúti híd, vagy a Cérnagyár irányából a természetvédelmi és rekreációs szempontból kiemelt jelentőségű, szintén védett Palotai-sziget puhafás ligeterdőit.

És akkor lássuk, hogy melyek azok a dokumentumok, amelyeket teljesen figyelmen kívül hagytak azok, akik megakadályozhatták volna a tarvágást. 

A Szilas-patak revitalizációját 2018-ban dolgozták ki. A Szilas-patak fejlesztésének legfontosabb célja egy olyan komplex revitalizáció magalapozása, amely magában foglalja a patak természetes vízdinamikájának helyreállítását, a patak menti élőhelyek megóvását és a köztük lévő ökológiai kapcsolatok javítását, a vízpart menti gyalogos-kerékpáros útvonalak kialakítását, és az egész térség rekreációs fejlesztését. A revitalizáció időszerűségét egyrészt a betonmederrel ellátott szakaszok rossz állapota, másrészt a patakparti élőhelyek megóvása is sürgeti. Emellett a kerületi igényeknek megfelelően a revitalizációnál a patakpart jobb megközelíthetőségére, zöldfelületi fejlesztésére, sport és rekreációs funkcióinak erősítésére is hangsúlyt kell fektetni. A tarvágás teljes mértékben szembe megy ezekkel a revitalizációs célokkal, ami miatt a természetvédelmi érdekek mellett a környék lakosságának jólléte, kikapcsolódásának feltételei és az ökoszisztéma-szolgáltatások is jelentősen sérültek.

A kártékony intézkedés fővárosi szinten is kifejtette hatását, mivel egy olyan területen történt a természetkárosítás, amely a budapesti környezeti nevelés egyik leglátogatottabb terephelyszíne, ahová egész évben érkeznek óvodás- és diákcsoportok, hogy kapcsolatba kerülhessenek a városi környezetben már csak elvétve előforduló természetes élőhelyekkel, és megismerhessék az itt élő őshonos növény és állatfajokat.

Amikor a kisvakond meséje valósággá válik… Fotó: Rigóczki Barnabás

Egy budapesti erdő sorsát illetően azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Budapest 2017-ben elfogadott Zöldinfrastruktúra Koncepciójában a következő célkitűzés szerepel: „A koncepció célja, hogy az ökoszisztéma elemeinek és kapcsolatainak védelmével, illetve fejlesztésével integrált módon biztosítsa és bővítse az ökoszisztéma-javakat, -szolgáltatásokat, továbbá csökkentse a környezeti és klimatikus kockázatokat. Ehhez szorosan kapcsolódik a lakosság szabadtéri rekreációs igényeinek kielégítése, valamint a különböző funkciókat ellátó, jól megközelíthető közhasználatú zöldterületek és városi szabadterek hálózatának, a zöldhálózatnak a kialakítása és fejlesztése.”

Szomorúan kell megállapítanunk, hogy a fenti elvárásoknak való megfelelés szándéka egyáltalán nem jelenik meg az érintett hivatalok tájékoztatásában.

Sajnos a leginkább érintett Rákospalotai Önkormányzat hivatalos válasza is kiábrándító. A kialakult sajnálatos ügy miatti felelősséget Tarlós Istvánra, a korábbi főpolgármesterre hárítják azzal, hogy a neki alárendelt fővárosi szakhatóság adta meg a természetvédelmi hozzájárulást a tarvágásra, annak ellenére, hogy ez egy fővárosi védettségű természetvédelmi terület. Arról viszont már nem esik szó levelükben, hogy most már nem Tarlós Istvánnak van alárendelve a fővárosi szakhatóság még sincs semmi változás az ügyben.  Levelükben írják, hogy a városvezetés korábban már kifejezte szándékát az terület kisajátítására, azzal a feltétellel, hogy az erdőterületen nem végeznek vágást. „Minket az erdő érdekel, nem egy letarolt terület!” – írják. Most pedig már úgy látják, hogy a fakitermelés miatt megszűnt annak a lehetősége, hogy az önkormányzat kisajátítsa, és ezzel megvédje az ott lévő erdőt.

Igen, ez igaz! Az ott lévő erdőt már nem lehet megvédeni, mert azt letarolták. De a terület önkormányzati kisajátítással történő megóvása ma fontosabb, mint bármikor! Egyes becslések szerint mindez 11 millió forintból megoldható lenne.

A történtek után most már mindenki számára világos, hogy a terület tulajdonosai, vagy az őket képviselő erdőgazdálkodó bármire képesek az anyagi haszonszerzésért. Ha lehetőségük lenne rá, talán szemétlerakót is létesítenének itt az erdő helyén. Egyesek szerint ez már meg is történt. Ezért is nagyon fontos a terület mielőbbi kisajátítása!

Szeméttelep a tarvágás helyén a Szilas-tó Természetvédelmi Területen 2021. 01. 31-én Fotó: Lucza Csilla

A tarvágást követő kötelezően előírt erdőtelepítés miatt új tervezési folyamat veszi kezdetét, mely során az illetékesek megszüntethetik a korábbi leírásban még szereplő faanyagtermelő funkcióját a leendő erdőnek. Ezzel meg lehetne előzni, hogy úgy 40 év múlva újra megismétlődjön a pénzsóvár emberek természetpusztítása. Ennek elérésében szintén fontos szerep hárul Rákospalota Önkormányzatára.

Vigasztalásként az Önkormányzat a vizes élőhellyel kapcsolatban a következőket írja: „…erdőgazdálkodással foglalkozó szakemberek véleménye szerint a Szilas Természetvédelmi Terület jelentős részén lévő vizes élőhely kipusztulásától, kiszáradásától az erdőpusztítás miatt nem kell tartanunk. Az erdő a talajban maradt gyökerekről néhány év alatt visszanő, addig pedig a megszűnő párologtatás ellensúlyozza a benapozás okozta fokozott párolgást, a talajvíz pedig elegendő utánpótlást jelent a vizes élőhely számára.”

A Rákospalotai Önkormányzat válasza a civil összefogás nyílt levelére (pdf.)

Egyszerűbben megfogalmazva miután kipusztították az erdőt már megszűnt a falevelek párologtatása miatti talajkiszárító hatás. A minden rosszban van valami jó elv alapján most lehetővé és aktuálissá vált a Szilas-tó tágabb környezetében a kis és nagy turjános vizes élőhelyeinek revitalizációja. A terület önkormányzati kisajátítása után ehhez elsőként el kellene zárni a terület lecsapolását és kiszárítását okozó, a talajvízforrásokból feltörő vizet az alacsonyabb térszinten haladó Szilas-patakba vezető csatornákat. Ezzel biztosítani lehetne a terület vízmegtartását, ami megalapozhatja a vizes élőhely revitalizációját. A természetvédelmi célú fejlesztést pedig össze lehetne kapcsolni Budapest egyetlen vízimalmának, a Liva malomnak az üzembehelyezésével és a hozzákapcsolódó ökogazdálkodás újraindításával, helyreállítva a 100 évvel korábbi önfenntartó állapotot. A Szilas-tó Természetvédelmi Terület mentőcsapatának tagjai között megtalálhatók azok a nemzetközi szinten is elismert szakemberek, akik szaktudásuk révén megfelelő támogatást tudnak adni a fenti tervek megvalósításához.

A felújított Liva malom 2021. 02. 13-án Fotó: Kriska Ferenc

Mindenki tisztában van azzal, hogy egy ilyen tájrevitalizáció jelentős költségekkel jár. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy nem csak az EU támogatja kiemelten ezeket a mintaprojekteket, hanem hazánkban is kiemelt figyelmet kapnak a vízi- és vízparti életközösségek, leginkább a vizes élőhelyek megmentéséért globális és hazai szinten is aktív szerepet vállaló köztársasági elnökünknek köszönhetően. Ezért is vagyok biztos abban, hogy ha politikusaink képesek lennének túllépni vélt és valós sérelmeiken és segítő jobbot nyújtanának egymásnak nem csak egy értékes vizes élőhely születhetne újjá, hanem egy régi, fenntartható vízgazdálkodás is feléledhetne a rákospalotai turjánvidéken.

Kriska György biológus

hirdetés
hirdetés

Bambulás helyett tájékoztottság. Iratkozz fel hírlevelünkre!

Feliratkozás