A magyarországi szélerőművek kihasználtsága a németországiakét is meghaladja, de a példátlanul szigorú hazai szabályozás miatt ma nem épülhetnek újabb szélerőművek, pedig a jelenlegi 325 MW kapacitás a sokszorosára lenne bővíthető új turbinákkal – mondta el a Magyar Éghajlatváltozási Tudományos Testület (HUPCC) Első Országos Interdiszciplináris Éghajlatváltozási Tudományos Konferenciáján Munkácsy Béla, az ELTE TTK energiaföldrajzi kutatócsoportjának kutatója.
A hazai szél- és naperőműparkok napi termelési adatait összevetve megállapítható, hogy magyarországi körülmények között jól együtt tudna működni a napelemekkel egy, a mainál jelentősen nagyobb szélerőmű kapacitás is. Míg a nyári időszakban a napelemek dolgoznak jobban, a szélerőművek működése ezzel ellentétes tendenciát mutat, vagyis a két technológia nagyon jól kiegészítené egymást. Nemcsak az évszakos, de a nappali és éjszakai működési, termelési adatok is a két technológia összeférhetőségét, sőt egymást kiegészítő jellegét mutatják, hiszen a szélerőművek inkább éjszaka termelnek többet a vizsgált ötéves adatsor alapján. Elsősorban ez az összefüggés áll a hátterében annak az európai tendenciának, mely szerint a szélerőművek és a napelemek egymással párhuzamosan nagy mennyiségben kerülnek be a rendszerbe; ezt az összefüggést Magyarországon is ki tudnánk használni – tette hozzá a kutató.
A MAGYARORSZÁGI SZÉLERŐMŰVEK KIHASZNÁLTSÁGA MEGLEPŐEN JÓ: MÍG A KAPACITÁSFAKTOR 2011-2018 KÖZÖTT SZÁMÍTOTT ÁTLAGÉRTÉKE NÁLUNK 23,3%, ADDIG AZ EU-BAN 22,1%, NÉMETORSZÁGBAN PEDIG CSAK 19,2%.
A meglepő adat hátterében két magyarázat kínálkozik a legvalószínűbbnek:
a) Magyarországon a kevés szélerőművet a lehető legjobb helyekre telepítették;
b) Európa nyugati feléhez képest később indult a telepítés, így a sok régi berendezés gyengébb eredményei nem rontják le a hazai adatsorokat.
Az európai viszonylatban is jó termelési eredmények ellenére az elmúlt 10 évben új kapacitás nem jelent meg a rendszerben, 2016 óta pedig jogszabályok tiltják Magyarországon új szélerőművek telepítését.
A világon példátlan szabályokkal lehetetleníti el a szélenergiát Magyarország.
A legújabb szélerőmű-telepítések magyarországi elmaradása ugyanakkor rontja a hazai kihasználtsági mutatókat is. A legutóbbi globális széltérkép 100 méteres adatait összevetve a 200 méteres magasságban mért átlagos szélsebességi adatokkal szembeötlő különbség látszik utóbbi javára. Ez az új szélerőmű-technológia szempontjából különösen figyelemre méltó, hiszen míg a régebbi szélturbinák körülbelül 100 méteres magasságban működnek, addig az újabb, nagyobb teljesítményű erőművek már jóval közelebb vannak a 200 méteres magassághoz. Tehát egy korszerűsítéssel valószínűleg még sokkal jobb eredményeket tudnának elérni a magyarországi szélerőművek, ezt megelőzően természetesen pontosan fel kellene térképezni a lehetőségeket.
Az eligazodás szempontjából lényeges a lakott területektől számított védőtávolság problematikája, ami Magyarországon teljesen kizárja a szélerőművek telepítését, mert a jogszabályalkotó 12 kilométerben határozta meg azt a távolságot, ahol nem engedélyezhető szélerőművek létesítése.
NEMHOGY EHHEZ HASONLÓ, DE EZT MEGKÖZELÍTŐ SZÁMOKAT SEM TALÁLUNK NEM CSAK EURÓPÁBAN, DE A VILÁGON SEM, ÉS FELMERÜL A KÉRDÉS, HOGY MI ÁLLHAT ENNEK A HÁTTERÉBEN. – mondta a Szélenergia a 21. század első felének magyar energiarendszerében című, Soha Tamással közösen jegyzett tanulmányán alapuló előadásában a kutató, aki a kérdés megválaszolására ugyanakkor nem vállalkozott.
A kutatás szerint, amennyiben az európai tendenciának megfelelő, a lakott területektől mért 1000 méteres védőtávolságot alkalmaznák Magyarországon, figyelembe véve minden egyéb releváns szempontot is (például a természetvédelmi területek és 1000 méteres körzetük beépítési tilalmát), az ország területének 6-8 százaléka maradna meg szélerőmű építésére alkalmas területként. Bár ez talán nem tűnik soknak, azonban pusztán a terület nagysága körülbelül 55-75 ezer MW szélturbina kapacitás telepítését tenné lehetővé, ezt az elméleti maximumot jelentő műszaki potenciált ugyanakkor természetesen nem kell megcélozni.
Érdemes viszont megfontolni a hazai társadalmi-gazdasági szélenergia-potenciált a hazánkhoz hasonló, kontinentális fekvésű és klímájú országok tapasztalataiból kiindulva. Például Brandenburgban a fajlagos szárazföldi szélteljesítmény 250 kW/km2, míg ugyanez Magyarországon jelenleg körülbelül 3,5 kW/km2.
A LEMARADÁS NAGYRÉSZT A HAZAI SZABÁLYOZÁS SAJÁTOSSÁGAIBÓL FAKAD; ABBAN AZ ELMÉLETI ESETBEN, HA EZT SIKERÜLNE KIKÜSZÖBÖLNI, MAGYARORSZÁGON KÖRÜLBELÜL 23 260 MW KAPACITÁST LEHETNE ÜZEMBE HELYEZNI.
Hazánk első villamosenergia-termelésre alkalmas, nagyobb teljesítményű szélturbinája 2000-ben épült Inotán, ám csak szigetüzemben dolgozott néhány éven keresztül. Azóta körülbelül 329 MW kapacitás lépett rendszerbe, amelyből mára 324,9 MW maradt üzemben, ezek a hazai villamosenergia-termelő kapacitás 3,8%-át teszik ki, miközben a villamosenergia-fogyasztás 1,3-1,5%-át fedezik, ami jellemzően 2,2-2,8 PJ energiát jelent (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, 2019). A magyar energia- és klímastratégiai tervek nem szólnak a kapacitás bővítéséről – mondta Munkácsy Béla, hozzátéve, hogy különös módon a terület kutatására vonatkozó kérésükre sem kaptak választ.
A kutatásnak nem volt tárgya annak megválaszolása, hogy mekkora és milyen jellegű kiegyenlítő energia kapacitásokra lenne szükség a hazai szélerőmű állomány jelentős bővítéséhez. A kutató szerint dániai adatok azt mutatják, hogy az ország 6000-6500 MW körüli szélerőmű kapacitása nem várt teljesítményingadozásainak kiegyenlítéséhez mintegy 300 MW gyorsreagálású gázturbinás kapacitás áll rendelkezésre belföldön. Emellett az export-import lehetőségek is jelentős szerepet játszanak a menetrendhez képesti eltérések kezeléséhez, illetve az ellátás fogyasztási igényekhez való igazításához – ez az opció ugyanakkor Magyarország számára is nyitott a kutató szerint.
Dánia nem rendelkezik jelentős szivattyús tározós lehetőséggel sem. Bár egy, a korábbi tervekben szereplő nagy, centralizált létesítmény kialakításának nálunk sem sokkal kedvezőbbek az esélyei, arra ugyanakkor lenne lehetőségünk, hogy már meglévő infrastruktúrára, víztározókra, elhagyott bányákra alapozva hozzunk létre ilyenek kapacitásokat. A Hasznosi-víztározó számítások szerint mintegy 530 MWh kapacitás tárolására nyújtana lehetőséget, ami legalább a négyszerese a Tesla által Dél-Ausztráliában telepített akkumulátoros kapacitásnak, amivel ott megoldották a meglehetősen problémás villamosenergia-ellátást. Ez a technológia az akkumulátoroknál ugyan lényegesen lassabban reagál, de a viszonylag jól előre jelezhető termelésű szélerőművek működésének segítésére tökéletesen alkalmas lenne – mondta.
A KIZÁRÓLAG NAPENERGIA-FEJLESZTÉSRE ÉPÜLŐ JELENLEGI ENERGIASTRATÉGIA JÓVAL EGYOLDALÚBB, NAGYOBB KIEGYENLÍTÉSI KÖLTSÉGŰ TERMELÉSI SZERKEZETET EREDMÉNYEZ, MINT A PÁRBA ÁLLÍTOTT NAP- ÉS SZÉLENERGIA-TERMELÉS.
Számos nemzetközi tanulmány eredménye is igazolja, hogy a nap- és szélenergia együttes hasznosítása a csak napra vagy csak szélre alapozott technológiai mixnél kedvezőbb kiegyenlítést eredményez pontosan az eltérő termelési szerkezet miatt – fogalmazott Felsmann Balázs szekcióelnök, a Budapesti Corvinus Egyetem, Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont kutató főmunkatársa. Mindemellett Magyarország, illetve a Mavir is csatlakozott az átviteli rendszerirányítók (TSO-k) nemzetközi együttműködéséhez, és az úgynevezett IGCC mechanizmus keretein belül már most is importál és exportál kiegyenlítő energiát, vagyis már ez a lehetőség adott – fűzte hozzá. Via portfolio.
