Egy friss törvényjavaslat szerint a kormány megszabott áron vásárolná fel az exportra szánt építőanyagokat, az árukészletből pedig Nemzeti Építőanyag Kereskedéseket állítana fel. A gyártás és az épületek energiahatékonyságának növelése érdekében a magyar építőanyag-gyártókat adókedvezményben részesítenék, a magánszemélyek önerőből történő épületenergetikai beruházásait pedig áfa-visszatérítéssel támogatnák.
Három jelenleg hatályos törvényt vonna össze a magyar építészetről szóló új törvényjavaslat, ezek az épített környezet alakításáról, a településkép védelméről és a kulturális örökség védelméről szóló törvények. A hvg.hu szerint a társadalmi vitára még nem bocsátott javaslat szerint az építőanyag behozatal és kivitel vonatkozásában, az export vonatkozásában az állam vételi és elővásárlási jogának meghatározása mellett. A regisztrációt az exportot és importot megelőzően 30 nappal kell megtenni az érintett vállalatoknak, ennek elmulasztása szankciókkal járna.
Export csak olyan építési termékeknél lehetséges, amik esetében nincs importkitettsége az országnak. Az építésgazdaságért felelős miniszter, Lázár János legfeljebb egyéves exporttilalmat rendelhet el azon termékekre, amelyek kivitele „jelentős mértékben akadályozza, vagy ellehetetleníti a kritikus infrastruktúrák létesítését, működését, fenntartását, fejlesztését”.
Az export esetében vételi és elővásárlási jog illeti meg az államot a regisztrált alapanyagokra és termékekre. A tervezet szerint ha egy adott termék esetében a kormány megszabott árszintet határoz meg, akkor a gyártó annyiért köteles eladni neki.
A dohányboltok mintájára jöhetnek a Nemzeti Tüzépek
És hogy mit kezdene az állam a nyomott, de legalábbis a piaci ár alatt felvásárolt készletekkel? Természetesen teljesítené Lázár János építési miniszter álmát a magyar építőipar dominanciáját illetően, és állami tulajdonú Nemzeti Építőanyag Kereskedéseket állítana fel „a magyarországi építőanyag-ellátás biztosítása érdekében”. A kereskedések az egész ország területét lefednék, együttesen pedig Nemzeti Építőanyag-kereskedelmi Hálózatnak hívnák azokat.
A tervezet szerint a magánszemélyek, egy másik verzió szerint a babaváró támogatást és CSOK-ot felvett családok, valamint az épületenergetikai korszerűsítési beruházásokat elvégző magánszemélyek és a hátrányos helyzetűek áfa-mentesen juthatnának hozzá a trikolór pántlikával átkötött építőanyagokhoz. Sokatmondó, hogy a nemzeti építőanyag biztosításához a kormány a piaci alapon működő (működni próbáló) cégektől zabrálná el a muníciót.
A kormány tehát gyakorlatilag a teljes építőipari anyagellátást maga alá akarja gyűrni, és a nemzeti tüzépekkel „udvari beszállítói” hálózatot alakítana ki – bár a törvényjavaslat állami tulajdont ír elő, semmi nem akadályozza azt, hogy a későbbiekben a kormány ezt átjátssza a vele jó viszonyt ápoló üzletembereknek.
Magyar vállalkozások előnyben
A törvény a gyártás és az épületek energiahatékonyságának növelése érdekében a magyar építőanyag-gyártókat adókedvezményben részesítené, a magánszemélyek önerőből történő épületenergetikai beruházásait pedig áfa-visszatérítéssel támogatná. A javaslat nem részletezi, hogy mi számít magyar tulajdonnak: rosszmájú olvasat szerint az is elképzelhető, hogy a magyar piacot uraló három nagy, külföldi vállalat irányító többségét csavarná ki a kormány a tulajdonosok kezéből, cserébe a gazdaságos működés fenntartásáért.
A törvényjavaslat megágyaz annak a láthatóan kívánatos eshetőségnek is, ha a külföldi cégek a törvény hatására kivonulnak az országból. „A magyar építőanyag-gyártás védelme és fellendítése érdekében” ugyanis az építőanyagokat gyártó gyárak eladása esetén az államnak elővásárlási jogot kell biztosítani (miután törvényileg lehetetlenítette el működésüket).
A javaslat szerint emellett arra is törekedni kell, hogy bányászati jogot magyar tulajdonú vállalkozások és magyar magánszemélyek kaphassanak.
Szinte már csak mellékszál, hogy a javaslat megtiltaná az acél- és vashulladék kivitelét az országból, értékesítésük pedig csak olyan vállalatnak engedélyezett, amely vállalja az újrahasznosítását. A szelektív hulladékot pedig a cégeknek ingyenesen kellene átadni a „másodlagos tüzelőanyagot előállító, elsősorban magyar tulajdonosi háttérrel rendelkező vállalkozásoknak”. Ez utóbbira már volt próbálkozás a közületi szelektív hulladék esetében: a cégeknek a hulladékkoncesszió nyertesének, a Molnak kellett volna pénzért átadni a szemetet, miközben korábban a cégeknek fizettek a hasznosítók. Ezt a tervet az Alkotmánybíróság végül elkaszálta.
Súlyosan jogsértő a törvényjavaslat
Az uniós szerződés értelmében tilos a nemzetközi kereskedelmet akadályozni, márpedig a csak külkereskedelmi tevékenység esetén előírt regisztrációs kötelezettség (illetve ennek elmulasztása) ennek tekinthető – miközben az EU épp ezen akadályok csökkentését szorgalmazza. Az exportra szánt termékek állami elővásárlási joga is ilyen akadálynak tekinthető, hiszen az áruk unión belüli szabad mozgását, és ezzel a szerződések teljesítését teszi lehetetlenné.
Az állami elővásárlási jog ugyan önmagában nem sért semmilyen EU-s jogot, azonban ennek leszűkítése az exportra szánt termékek körére már igen, hiszen az uniós szerződés rögzíti: tilos a behozatalra és kivitelre vonatkozó „minden mennyiségi korlátozás vagy azzal azonos hatású intézkedés”. Ugyanez vonatkozik az építőanyag-gyárak állami elővásárlási jogára, amely viszont a tőke szabad áramlását és a nemzetközi kereskedelmet akadályozná.
A bányászati jogot illető korlátozások szintén a fenti uniós alapelveket sértik meg, emellett – a magyar vállalatok előnybe hozásával – tiltott állami támogatásnak is minősülhet, amelynek piactorzító hatása lehet.
Hab a tortán, hogy a javaslat értelmében bizonyos esetekben a gyártók kötelezhetők a termelés fokozására. Ez alól a vállalat kimentheti magát (például alapanyag-hiányra hivatkozva), de ezt külön kell jelenteniük, elmulasztása esetén az előző évi bevétel 10 százalékáig terjedő bírságot kaphatnak. A fent felsorolt adminisztratív kötelességek önmagukban komoly bürokratikus terhet rónak az érintett cégekre.
Tégláról téglára hordanák el
A mostani törvényjavaslat lényegében azt jelenti, hogy az állam jogot formál arra, ami nem az övé, az ellátásbiztonságra hivatkozva korlátozza a gyártók piaci logikájú működését, amely ráadásul ellentétes a vállalkozások szabadságát alkotmányosan deklaráló alapjoggal, valamint egy sor uniós alapelvvel és szabállyal is.
Kérdéses, hogy a törvénytervezet túléli-e az Európai Bizottság (EB) próbáját, hiszen Magyarországnak tagállami kötelezettsége tájékoztatni az EB-t, amely így hivatalból, vagy bejelentés alapján elrendelheti az eljárást. Érthetetlen, hogy a kormány egyáltalán miért áll elő egy ilyen, súlyos jogsértéseket tartalmazó törvénytervezettel, mikor épp 6-7 milliárd euró folyósítása a tét – és amit láthatólag minden jogi köntörfalazás ellenére sem tud kiügyeskedni a kormány az EU-tól.
A kérdésben a HVG kereste a Magyar Építőanyag és Építési Termék Szövetséget, a Magyar Tégla és Tetőcserép Szövetséget, valamint a piaci szereplőket is, de nem kívánták kommentálni a törvényjavaslatot, az Építési és Közlekedési Minisztérium pedig cikkük megjelenéséig nem válaszolt.
Nyitókép: építőanyag kereskedés Getty Images
