Karabas Cseljabinszk régióhoz tartozik Oroszországban a déli Urál részen, ahol most 15 000 ember él. 1822-ben aranyat fedeztek fel a környéken, a XX. század elejétől rezet kezdtek kitermelni, és alig 10 év alatt látványosan kezdett szennyeződni a terület. Az üzem évente 180 tonna hulladék gázt termel, ami savas eső formájában esik a környező településeken. Karabast (tatár ősi település, jelentése fekete fej) az UNESCO nyilvánította 1989-ben a világ legmocskosabb városának.
A közeli tóban a vaskoncentráció 500-szor haladja meg a normál értéket. 100 év alatt a savas eső hatására a növényzet elpusztult, a szél és az eső gyorsan lemosta a földet. A hegyek sziklákká alakultak. Az egyik képen egy kereszt látható, ami egy hegy tetején áll, a hegy az odatelepült ipar miatt kopasszá vált. A rézbányászat és a rézolvasztása miatt, mára már ökológiai bombává vált a terület. A Szovjetunió ideje alatt a kitermelésre, a jó teljesítményre fektették a hangsúlyt, nem foglalkoztak a környezetszennyezéssel.
A folyók, illetve a tavak 100 méteres körzetében nem található semmiféle élőlény. A felszínen található vizek, néhol színpompás látványt nyújtanak a benzin, a vasoxidok és egyéb vegyi anyagok miatt. Karabasit átszelő kis folyó tisztítatlanul folyik az Argazi tóba, ami víztározó is egyben.
A környék egy nukleáris bombatámadás utáni területre emlékeztet, mint ha leégették volna a növénytakarót, megsemmisült volna az élet ott. Pedig Karabasi lakott, 15 ezer embernek ad otthont. A település felett emelkedő hegy teljesen elveszítette a növénytakaróját, csak néhol maradt meg a fa. A talajtakaró teljesen megsemmisült a savas esők hatására. Az ipari hulladék 45 méteres magasságokban állnak a környéken, 1975-re már 450 ezer tonna veszélyes hulladék halmozódott fel. A település mögött található kopasz hegy tetején rézkereszt áll és a hegy oldalában karabasi kőből kirakott felírat. A rézkereszt minden nap a lenyugvó és a felkelő napban megcsillan a hegy tetején, emlékeztetve, mint mementó az emberiség felé, mivé lett Karabas.
