Kínában a közösségi biciklizés – ami óriási buli helyett inkább jókora bubi, azaz buborék lett – látványosan kezd kipukkadni. Olyan szabadosra hagyták a piacot, hogy bekövetkezett a klasszikus eset: mindenki rámozdult a nagy lehetőségre, a túlkínálat pedig csődökhöz, illetve konszolidációs kényszerhez vezet.
Döbbenetes képek keringenek egy roncstelepről, ahova a selejtes vagy nem használt közösségi bicikliket hordták össze Kínában. A Guardian által közölt képeket Hsziamen városában készítették, ahol a teherautók folyamatosan szállítják a roncsokat a telepre.
A jelenség mögött jókorára fújt piaci buborék áll. A kínai városokban olyan sok lett a közösségi bicikli, amennyire messze nincs igény. Az elmúlt egy év alatt az országban tucatnyi jelentősebb közbicikli vállalkozás indult, és a piac a legtöbb városban gyakorlatilag szabályozatlan, vagyis nincs korlátozva vagy monopolizálva a fenntartás. A közbiciklik robbanásszerű terjedését az tette lehetővé, hogy a technológia eljutott a megfelelő szintre: a biciklikbe telepített GPS egységekkel meghatározható a bringák helyzete, a mobilhálózatok biztosítják a távközlési kapcsolatot, az applikációban való fizetési lehetőség pedig megkönnyíti a számlázást. Ezt kihasználva Kínában az a szabados megoldás terjedt el, hogy a bicikliket bárhol fel lehet venni és le lehet rakni, általában nincsenek dokkoló állomások, mint például Magyarországon vagy Európa legtöbb városában. Ez annyira megkönnyíti a piacra lépést, hogy a kínai városokat ellepték a közbiciklik. Minden a számokon múlik, az induló vállalkozások milliószámra terítik a bicikliket, mert tudják, hogy a végén nem maradhat sok szolgáltató, csak azok, amelyek a megfelelő méretet a leghamarabb elérik. A többieknek előbb-utóbb bukniuk kell, és a folyamat már el is indult, a harmadik legnagyobb szereplőnek számító Bluegogo csődbe ment.
A számok is kínai léptékűek – írja a G7.
A Bluegogo hat hónap alatt 700 ezer biciklit dobott az utcákra, 20 millió felhasználót toborzott és közel 24 milliárd forintnak megfelelő tőkét égetett el, mégsem élte túl a versenyt. A befektetők elbukták a pénzüket, a felhasználók nem kapják vissza a letéti díjaikat, az önmagát ostorozó vezérigazgató pedig abban is csak reménykedik, hogy a cég munkatársai megkapják a ki nem fizetett béreiket.
A séma minden esetbe ugyanaz, a nulláról induló vállalkozások megpróbálnak annyi tőkét felhajtani, és annyi biciklit telepíteni, hogy gyorsan a piac vezetői közé kerüljenek. A bringákat tonnaszámra veszik, a használatukért azonban a gyors ügyfélszerzés érdekében alig kérnek pénzt, vagyis bevételük alig van. Csak a nagy ígérettel élnek, hogy hosszabb távon az életben maradók között lesznek, és akkor majd jöhet a kaszálás.
Az öldöklő iramot azonban nem sokan fogják bírni. A piacot jelenleg a Mobike és az Ofo vezeti, e két cég egyaránt több mint 260 milliárd forintot fordított már a piacszerzésre, és két kínai e-kereskedelmi nagyágyú, a Tencent és az Alibaba finanszírozza őket. Ez a két társaság is messze több biciklit tesz le az utcákra, mint a kereslet, és versenyük olyan mértékben kezd irracionális lenni, hogy egyesülésük szinte elkerülhetetlennek látszik.
biciklitemető Xiamen (Délkelet-Kína)
A roncstelepen a két vezető társaság bringái is szép számmal megtalálhatóak. Ennek az az oka, hogy a túlkínálat és a dokkoló állomások hiánya miatt a felhasználók gyakran lehetetlen helyeken hagyják ott a bringákat, amelyekhez sokáig nem nyúl senki. Ezek egyrészt zavarják a forgalmat, másrészt előbb-utóbb roncsokká válnak. Úgy tűnik, hogy Kínában a megosztásos üzleti modellek etikus használatáról is még van mit tanulni, a biciklisek nem kímélik az eszközöket, és dokkolók nélkül nem is buknak le, ha tönkreteszik azokat.
Sanghajban odáig fajult az ügy, hogy a városnak közbe kellett lépnie. Az utcákra összesen 1,5 millió közbiciklit szórtak ki a cégek, miközben becslések szerint legfeljebb 600 ezer a kezelhető mennyiség. A város ezért betiltotta az újabb telepítéseket és a nem kijelölt helyekre leparkolt bicikliket elszállítja. A cégek igyekeznek több szállítót foglalkoztatni, akik összegyűjtik a szanaszét hagyott bringákat, de nem tudnak lépést tartani a saját flottájuk bővülésével, így a város rövid idő alatt 150 ezer biciklit foglalt le.
Budapesten a Mol-Bubi jelenleg a nyári főszezonban 1486 bicikliből áll, amelyet csak előzetes regisztrációval és a 124 gyűjtőállomás között lehet használni. A rongálás és lopás ellen azzal védekeznek, hogy a rendszer mindig azonosítja a felhasználót, akitől kauciót is kérnek. Londonban, ahol a méretek inkább hasonlíthatók egy kínai városhoz, a Santander Cycles jelenleg mintegy 11 ezer közbiciklit üzemeltet, vagyis két nagyságrenddel kevesebbet, mint amennyi Sanghajban van.
Defektet kapott a bérbringaüzlet, de már foltozzák a lukakat
2020-ra akár 5 milliárd eurós évi összárbevételt is elérhetnek a ma még 2 milliárd eurónál tartó, a városi közlekedés kétkerekű verzióját kínáló cégek – olvasható a Roland Berger tavalyi tanulmányában. A globális trendeket monitorozó német üzleti tanácsadó cég szerint az Európában is egyre népszerűbb dokkoló nélküli okos megoldásoké a jövő – de csak akkor, ha sikerül az önkormányzatokat, így közpénzt is bevonni a bizniszbe. Közfinanszírozás nélkül legfeljebb a kínaihoz hasonló óriáspiacokon fenntartható a tisztán piaci alapú működés.
Folytatás a QUBITen >>>
