Hosszú és vívódásokkal teli volt az út. Olyan kilométerkövek szegélyezték, mint annak felismerése, hogy a Föld gömbölyű, a fogfájást nem a fogakban lévő démonok okozzák, a delfinek nem halak, a vonatok őrjítő sebessége nem okoz orrvérzést az utasoknál, és hogy a klórmeszes kézmosás kifejezetten elősegíti a gyermekágyi láz okozta halálozások csökkenését. Az amerikai Szenátus republikánus tagjai egészen a mai napig szkeptikusak voltak a globális éghajlatváltozás tényével kapcsolatban.
Ezt az állapotot elégelte meg Sheldon Whitehouse, a lapos, óceánnal körülvett amerikai tagállam, Rhode Island szenátora, akinek nem mellesleg a globális felmelegedés miatt az óceán kezdi elönteni szavazóit. Ezért a Keystone XL kőolajvezeték engedélyeztetéséhez Whitehouse egy kiegészítő javaslatot fűzött, melynek szövege egyszerűen így hangzott:
A klímaváltozás valós, nem átverés.
A republikánus szenátorok érezték, hogy ez csapda lehet. Nem tehetik, hogy erre a javaslatra nemet mondanak, különben könnyen nevetségessé válhatnak a közvélemény előtt. Ezért nem csak hogy igent mondtak – nyomtak, hanem elkezdték azt kifejezetten támogatni is. Viselkedésük megváltozásának oka az volt, hogy belátták, 2015-ben a globális klímaváltozással szembemenni már nem tartható álláspont. De azért vittek egy csavart az értelmezésbe:
Van klímaváltozás. Ahogy mindig is volt. Ebben igazából semmi új nincs. Hogy oka az emberi tevékenység? Ez vitatható, vitatandó.
A klímaváltozás tagadásának egyik szenátusbeli vezére, az oklahomai James Inhofe a szavazás előtt a következőket tartotta fontosnak megosztani velünk:
"A klíma változik, és mindig is változott. Vannak régészeti bizonyítékai. Vannak bibliai bizonyítékai, és történelmi bizonyítékai is. Az átverés igazából az, hogy vannak olyan emberek, akik annyira arrogánsak, hogy azt gondolják, hatalmukban áll a klíma megváltoztatása. Pedig az ember nem képes a klíma megváltoztatására.”
De még Inhofe szenátor sem tudta maradéktalanul meggyőzni bölcs mondataival minden párttársát. Roger Wicker, Mississippi szenátorát továbbra is kétségek gyötörték, és ezért nemmel szavazott. Így végül 98:1 arányban fogadta el a Szenátus, hogy a klíma bizony változik.
A klíma az ülésteremben is változott, ugyanis ezután a republikánusok kezdeményeztek, és terjesztettek be egy javaslatot. A javaslat elismerte az emberi tényező szerepét a klímaváltozásban. 59 szavazatot kapott, az elfogadáshoz szükséges 60 helyett. Mi történhetett, tehetjük fel a kérdést, hogy most a republikánusok kezdték el forszírozni a klímaváltozást, mi több, el is ismerik abban az emberi tényező fontosságát?
Politikusok a klímaváltozásról beszélgetnek. Issac Cordal szobra Berlinben
Egyrészt csak részben történt így, mert az 54 republikánus szenátorból csak 15 támogatta, így lett 59-40 lett az eredmény. Másrészt valószínűleg úgy okoskodott a beterjesztő, John Hoeven, aki egyébként hardcore Keystone XL támogató, hogy azzal, hogy ő elismeri az emberiség hozzájárulását a klímaváltozáshoz, nem kimondva elutasítja azt, hogy az ember a klímaváltozás egyetlen okozója, vagyis azt, hogy mi vagyunk a hunyók ebben a történetben. Ezt követően újból a demokraták vették át a kezdeményezést javaslatukkal, amely már az emberiség kiemelt szerepét próbálta bizonyítani a klímaváltozásról szóló határozati javaslatban.
Itt már tényleg alábbhagyott a republikánus lelkesedés. Az eredmény 50-49 lett. Csak 5 republikánus támogatta. És ekkor még mindig nem volt vége! Másnap a független vermonti, a 2016-os elnökséget ambícionáló szenátor, Bernie Sanders újabb javaslatot terjesztett be:
A klímaváltozás valós, az emberiség okozza. Kiemelt probléma, ami megoldást igényel, és ennek módja a szénalapú gazdaságtól történő eltávolodás. Az 56-42-es eredmény borítékolható volt. Egy republikánus sem támogatta.
Csak remélhetjük, hogy nagysebességű vonaton azért mernek utazni…
Kapcsolódó anyagok:
