Nyugat-Európában az elmúlt évek egyik fő trendje pont az volt, hogy a bioélelmiszerek választéka jelentősen nőtt, és a kisebb szakboltokból beköltöztek hiper-és szupermarketekbe. Nyilvánvaló, hogy az üzletek a vevői keresletre reagáltak, a trend azonban most megtörhet, mert a kereslet elkezdett gyors ütemben apadni.
Amikor az ember végignézi egy nyugat-európai élelmiszerbolt kínálatát, sok más mellett az is feltűnhet, hogy a bio- és organikus termékekből jóval nagyobb a választék. Még egy diszkont modellben működő francia vagy német boltban is gyakran külön sorok (nem csak külön polcrészek) vannak fenntartva a bio minősítésű élelmiszereknek, és szinte nem lehet olyan alapterméket találni, amelynek ne lenne valamilyen bio vagy organikus párja. A szuper- és hipermarketekre ez még inkább jellemző.
Az orosz-ukrán háború miatt a regionális, de még a globális élelmiszerellátás is nagy hiányokkal küzd, a logisztikai nehézségek már a világjárvány óta sújtják a szektort, a meglóduló infláció pedig most már érezhetően vékonyabbá teszi a vásárlók pénztárcáját. A Die Welt német napilap egy tegnapi cikkében számos iparági elemzőt szólaltat meg, akik a felmérésekre hivatkozva azt mondják, a német vásárlók döntő része is sokkal jobban odafigyel az árakra, és ennek részeként háromszor is meggondolja, hogy meg tudja-e fizetni a biominősítéshez kapcsolt prémiumot.
Ahogy arról korábban egy magyar példán keresztül a G7 is részletesen írt, a bionövény-termesztés sokkal jobban eltér a konvencionálistól, mint azt a legtöbben gondolnák. Nemcsak arról van szó, hogy a bioműveléshez eleve speciális szakmai tudás kell, hanem sokkal több munka is, ráadásul ennek jelentős része kétkezi, emberi munka. A bionövény-termesztésnél lényegében állandóan figyelni kell a folyamatokat, és sok esetben be sem lehet avatkozni, ha probléma adódik. A gyomok elleni küzdelmet leginkább emberi erővel kell megoldani, mert vegyszerezni nem lehet a földeket. További jelentős különbség, hogy a biotermesztéshez a kisebb hozamok miatt fajlagosan jóval nagyobb termőterületre van szükség. Ezzel pedig elérkeztünk egy sokkal inkább morális, mintsem anyagi dilemmához: az ukrán háború miatt ugyanis a világ számos szegényebb régiójában, például a Közel-Kelet egy részén éhínség fenyeget. Ennek fényében viszont egy jómódban élő nyugat-európai vásárlónak azt a kérdést is meg kell magában válaszolnia a kérdést:
ragaszkodik-e most is az olyan élelmiszerek vásárlásához, amelyeket csak a konvencionális művelésnél kisebb hozamokkal lehet előállítani?
A Die Weltnek nyilatkozó szakértők szerint Németországban a bio- és organikus élelmiszerek fogyasztásának általánossá válása, azaz áttörése a fenti folyamatok miatt egyelőre elmarad, elhalasztódik. A magasabb infláció korszakában a kínálat a nagy szuper- és hipermarketekben várhatóan kis mértékben visszaszorul, az átrendeződés nyertesei talán a diszkontok lehetnek.
A biotermelők pedig imádkoznak, hogy a bio- és hagyományos élelmiszerek közötti megszokott árkülönbség megmaradjon, hogy a jelentősen emelkedő árakat arányaiban ők is követni tudják. A korábban biztosnak vett piaci viszonyok azonban ma már korántsem egyértelműek, a német lap erre azt a példát hozza, hogy egy ottani boltban a saját márkás vaj drágább lett, mint a márkás, mi pedig nemrég már Magyarországon is azt láttuk, hogy egy bioélelmiszer olcsóbb lett, mint a nem bio megfelelője (ami nyilván utóbbinak a drágulása miatt következett be, még ha csak átmenetileg is).
A bioélelmiszerekhez való ragaszkodás a következő időszakban várhatóan az igazán jól keresők kiváltsága lesz, a termékek a luxus státusz közelébe kerülnek.
