A Föld legtávolabbi vidékén, már az Antarktiszon is kimutatták a mikroműanyagot, vagyis az 5 milliméteresnél kisebb plasztikdarabkákat a hóban. Ezek a levegőben utazva is megtehetnek több ezer kilométert, de lehet hogy az emberi jelenlét az Antarktiszon “mikroműanyag-lábnyomot” hagy maga után.
“Hihetetlenül szomorú, de az, hogy a friss antarktiszi hóban is mikroműanyagot találunk, jelzi, hogy milyen méreteket ölt a műanyagszennyezettség már a Föld legtávolabbi térségeiben is” – hangoztatta Alex Aves, az új-zélandi Canterbury Egyetem diákja, aki tudósokkal együttműködve végezte a The Cryosphere című tudományos folyóiratban tegnap publikált kutatást.
Ross és kollégái 2019-ben az antarktiszi Ross-tenger déli felét borító a Ross-selfjég 19 pontján vett mintát, és nagy megdöbbenésükre ezek mindegyikében találtak nem lebomló, szintetikus polimereket. A kutatók átlagosan 29 mikroműanyag-részecskét számoltak össze egy liter megolvasztott hóban, 13 különböző műanyagot, de főleg polietilén-tereftalátot (PET), amelyet üdítőitalos palackok és textíliák előállítására használnak.
A Ross-szigeten működő kutatóállomások közelében vett mintákban háromszor nagyobb volt a plasztikrészecskék sűrűsége, mint a távolabbi helyekről származó mintákban. A műanyagrészecskék a levegőben utazva is megtehetnek több ezer kilométert, de ugyanilyen nagy a valószínűsége annak is, hogy az emberi jelenlét az Antarktiszon “mikroműanyag-lábnyomot” hagy maga után – írták a kutatók, akik óriásinak tartják a jelenség kihatásait.
Az antarktiszi organizmusok sok millió év alatt alkalmazkodtak az extrém környezeti feltételekhez, márpedig – vélik a tudósok – az emberi befolyás okozta gyors környezeti változások fenyegetik a sarkvidékek egyedülálló ökológiai rendszereit.
