Bár mostanság mindenki a kiszáradt Nádas-tóra fókuszál, Budakeszin van egy másik, még létező vizes élőhely, amelyet az emberi beavatkozás fenyeget. Ahová rendszeresen jut víz, de a természetet leuralni vágyó embernek az is baj. Azért a víz az úr…
A 24 km2 -es Budakeszi medence vízgyűjtő területének egyetlen lefolyásaként, a Bodzás-árok egyébkor száraz medre, csapadékos időszakokban megtelik, esetenként ki is árad. Ez a jelenség nem újkeletű, de eddig nem volt gond belőle.
Mire képes egy kiszáradt patak?
Egy (vagy több) szerencsétlen közbeavatkozás megváltoztatta a víz lefolyását, ennek eredményeként a patak számottevő mértékben hordja el a mederágyat és a partfalakat. A helyzet ebben a formában nem tartható, végtére is a patak mentén fekvő földterületek tulajdonosai folyamatosan kárt szenvednek. Ezzel együtt sérül a természetvédelmi szándék is, amely az élőhely megőrzését hivatott biztosítani. Jelen állás szerint csak vesztesek vannak.
Ki felel a patakért?
Budakeszin az önkormányzat feladata a patakkal kapcsolatos intézkedés, de legjobb volna, ha ezzel kapcsolatosan most végre megkérdeznének valakit, aki kellő tapasztalattal és hozzáértéssel rendelkezik, hogy mit kell tenni a kialakult helyzetben vagy, mi a bevett gyakorlat ilyen esetekben. A most tapasztalható állapotokat ugyanis egy korábbi önkormányzati beavatkozás idézte elő, melynek során munkagépekkel a teljes budakeszi mederszakaszon kimélyítették a medret, és a kivett földet a meder mellett, gátszerűen deponálták – ezzel az eróziós folyamat irányába változtatva a víz lefolyását.
A mellékelt ábrán szemléltetni próbálom a patakmeder egyes szakaszainak a beavatkozás előtti (A), a beavatkozás során kialakított (B) és jelenlegi (C) keresztmetszetét. (Kép 1)
A csatolt képen jól látható a kb. tíz év alatt lezajlott eróziós folyamat eredménye.
Víz megtartás, víz visszatartás, pufferelés
Ezt a célt megvalósító patak revitalizációs megoldások bármelyike alkalmas lehet itt is, de ami eddig zajlott, vagyis az izmozás a vízzel, láthatóan nem működik. Általánosan elmondható, hogy minél több mesterséges elemet alkalmazunk, annál nagyobbra növekednek az idővel jelentkező problémákkal kapcsolatos gondjaink (anyagi értelemben is) és nem feledkezhetünk meg arról sem, hogyha mi nem oldjuk meg a vízzel kapcsolatos problémákat saját területünkön, akkor az máshol fog kulminálni.
Megfigyelheti bárki, mit is jelent a valóságban alábecsülni és hárítani egy problémát. A bicikli úthoz épített híd környékén (az Opel kereskedés mögött) készítettem pár képet – korábban és most. Látható rajtuk a patakmeder drasztikus erodálódása a rosszul megtervezett betonvályún kiömlő víz munkája nyomán.
A meder alsó szakaszán megjelenik a lerakott hordalék okozta probléma is, hiszen a víz nem csak elbontani tud, de felhalmozni is. A mederben uralkodó lefolyási viszonyok optimalizálásával az ilyen problémák is kikerülhetők volnának.
Valamit tenni kell – csak nem azt, amit eddig
Mivel időszakos csapadékvíz megjelenésére mindaddig számítani kell, amíg eső hullik a patak vízgyűjtő területén, a patakmeder pedig nem maradhat ebben az állapotban, így budakeszin a felszíni víz elvezetési problémáját nem lehet szőnyeg alá söpörni. Két lehetséges megoldás mindenképpen kínálkozik.
Az egyik lehetőség egy záportározó létesítése, amire csak a régi szennyvíztisztító mentén, illetve környékén lenne lehetőség. Ha ez megépül, persze még mindig ott van a meder rendezésének feladata.
A másik lehetőség a meder átalakítása úgy, hogy ilyen eróziós folyamatok ne következhessenek be a jövőben.
A két megoldás egyformán elfogadható (a telektulajdonosok és a természetvédők szempontjából egyaránt), de ha a záportározó épülne meg, még akkor is hátra lenne a meder rehabilitációja, hiszen a mostanra kialakult helyzeten az érintett érdekek figyelembevételével változtatni kell.
Mindez egyenesen vezet arra a következtetésre, hogy inkább a meder árteresítését válasszuk a záportározó létesítése helyett. A meder egyébként is szükséges rehabilitációja keretében kialakíthatók a megfelelő lefolyási viszonyok és ez szükségtelenné teszi a záportározó építését, miközben a tulajdonosok és a természetvédelem érdekei is érvényesülnek.
Bármilyen megoldás kerüljön is megvalósításra, a cél minden esetben az, hogy a beavatkozás után az időszakosan megjelenő nagy mennyiségű víz ne hirtelen lezúdulva folyjon el. A mellékelt ábrán néhány megoldást mutatok be arra, hogyan lehet a terület vízmegtartó képességét szakaszolással és árteresítéssel növelni.
az ábrán egy virtuális Bodzás patakot vázoltam föl és három szakaszra tagoltam aszerint, hogy egy-egy szakaszon milyen vízmegtartást hozhatunk létre – különböző megoldások variálhatóak alkalmazkodva a terepviszonyokhoz
ugyanez a virtuális meder kereszt irányú metszetek szerint, ahol az ártereken a magasvíz pufferelődhet
Egy biztos végkifejlet
Annak érdekében, hogy a patak eróziós munkáját elhárítsa, az önkormányzat kezében van a megoldás kulcsa. Egy jól irányzott tereprendezés a patak vízmegtartó képességét növelő meder rehabilitáció során, minden problémát egyidejűleg szüntetne meg.
A jelenlegi tarthatatlan állapotra adott válasz olyan meder revitalizáció, amely a meder vizelvezető tulajdonságait az adott vízjáráshoz igazítva alakít ki új medret – véglegesen elhárítva a víz okozta további eróziót a magasvíz kiáradásait, a hordalék okozta problémákat.
Ez jelentős előrelépés lenne a telektulajdonosok számára ugyanúgy, mint a természetvédelmi cél teljesülése szempontjából.
Koós Kolos
