Kiemelten szennyezett a levegő, évente több mint tízezer magyar hal meg a szmog miatt. Idén a szmogszezon korábban jött a szokásosnál. Európai összevetésben is kiemelten szennyezett volt a levegő Észak-Magyarországon.
Több héten keresztül volt veszélyes vagy kifogásolható a levegő minősége Magyarország számos településén decemberben. A tél első hónapjának nagyobbik részében ráadásul – radarképek tanúsága szerint – európai összevetésben is kiemelten szennyezett volt a levegő Észak-Magyarországon. A jelenség korántsem új – több mint 10 éve zajlik uniós eljárás a magyar kormánnyal szemben az európai egészségügyi határértéket tartósan meghaladó szennyezettség miatt.
Az ügyben tavaly már elmarasztaló ítéletet is hozott az Európai Bíróság, mert azzal, hogy a kormányzat esztendőkön keresztül nem tesz semmit a probléma megoldásáért, a magyar állampolgárok uniós alapjogai sérülnek (sérelmet szenved amúgy az egészséges környezethez való alkotmányos jogunk is, de a hazai hatóságok tűrőképessége a jelek szerint e téren is lényegesen nagyobb).
Időközben a szennyezett levegő belélegzése az első számú halálokká lépett elő Európa-szerte.
A fő bűnösnek azok az apró por- és koromrészecskék (PM10 és PM2,5) számítanak, amelyekkel az emberré válás évmilliói alatt nem találkoztunk, így nem is alakítottunk ki védelmi rendszert velük szemben – ezek szinte akadálytalanul jutnak be a tüdőbe, számos légúti, szív- és érrendszeri valamint daganatos betegség közvetlen kiváltó okává válna. A nagyságrendek valóban riasztóak: a légszennyezés miatt idő előtt elhalálozó magyarok száma az Európai Környezetvédelmi Ügynökség kimutatása szerint évente meghaladja a tízezret, a súlyosan megbetegedőké pedig a százezret – egymillió lakosra számítva évek óta magasabb, mint az egész világon a szmogos levegőjéről ismert Kínában.
Magyarországon az idei szmogszezon valamivel korábban jött a szokásosnál. A Nemzeti Népegészségügyi Központ október vége óta többször is adott ki riasztást a magas szállópor-koncentráció miatt. Európában a PM10-határérték 25 μg/m³ (az USA-ban ugyanez 12 μg/m³), de nem abszolút értelemben, hanem éves átlagban kell érvényesülnie. A napi felső limit 50 μg/m³, és évente legfeljebb 35 napon át lehetne elérni vagy túllépni – ez az, amit immár évtizedes távlatban képtelenek vagyunk betartani, miközben már egyetlen napot is veszélyes erősen szennyezett levegőben tölteni (a szmogos napokon mindig kimutathatóan megnő a halálozás). A PM2,5-re, vagyis a PM10-nél kisebb részecskékből álló porra idehaza nincs határérték.
Ősszel rendszerint a zöldhulladék égetése nyitja az évadot, aztán bekapcsolódik a fűtés, amely télen már az összes települési szállópor-szennyezés 80-85 százalékáért felelős. Az idei téltől a szakértők már előre tartottak, mivel a rezsicsökkentés visszavágása, a lakossági vezetékes energia drágulása miatt többen fűtenek szilárd tüzelőanyaggal, és egyre inkább előtérbe kerül a rossz minőségű szén és tűzifa, illetve a háztartási hulladék elégetése.
(Drágább lett a szilárd tüzelő is, de nem annyival, mint a gáz: előbbi a KSH adatai szerint több mint 120 százalékkal, utóbbi „csak” mintegy 40 százalékkal kerül többe a tavalyinál). Amikor az otthoni kályhákban hulladékot égetnek, olyan vegyületek – például dioxinok, furánok – kerülnek a levegőbe, amelyek már minimális koncentrációban is rákot okozhatnak, ezért különösen veszélyes, ha a jövedelmi és árviszonyok a lakosságot például bútorok, csomagolóanyagok, gumiabroncsok, vagy (mint újabban egyre gyakoribb) használt ruhák elégetésére kényszerítik – írta a Népszava.
Még a tankönyveket is eltüzelik Borsodban, annyira nincs pénz tűzifára
Az észak-magyarországi Sajó-völgyben a szegénység és a nélkülözés miatt mindent megpróbálnak eltüzelni az emberek, emiatt azonban sokkal magasabb a levegő szennyezettsége. A miskolci Zöld Kapcsolat Egyesület már évek óta megpróbálja felhívni a figyelmet az „alternatív tüzelőanyagok” veszélyeire, sőt, több felmérést is készítettek már a témával kapcsolatban. Az a jobbik eset, ha a silány lignitet vagy a farkaslyuki meddőhányóról kikapart sáros szénrögöket próbálják elfűteni. Azonban ha ez nem áll a rendelkezésükre, akkor azt dobnak a tűzre, amit találnak: rongyokat, cipőket, műanyag palackokat vagy szétdarabolt gumiabroncsot, esetleg bútorokat. Az ilyen környezetben élő gyerekeknek azt is megtiltják az iskolákban, hogy hazavigye a tankönyveit, mert a család azt is a tűzre vetné.
Ráadásul ezek a viskók általában rossz energiahatékonyságúak, nincs rendes szigetelésük vagy kéményük, így a meleg egy része szinte azonnal el is távozik a négy fal közül. Ennek orvoslására pedig háromszor-négyszer annyi ócska limlomot és szemetet tüzelnek el, hogy megkapják közel ugyanazt a meleget.
Az index szerint a legtöbb ilyen környezetben élő családnak pedig csak teakályhája vagy dobkályhája van, ezek pedig alig 40-50 százalékos hatásfokkal melegítenek a cserépkályhákhoz vagy kazánokhoz képest. A kémények rendszeresen eldugulnak a rossz minőségű tüzelőtől, emiatt sok háztartásban a falba vájnak egy lyukat, és ott vezetik ki a kéményt. Emiatt azonban nem csak kifele, hanem befele is dől a füst, ami nagy veszélyt jelent a lakók egészségére nézve. Több környezetvédő szerint is létezik egy úgynevezett „Borsodi szénstratégia”, amelyben leírják, hogy intenzívebben kellene lakossági célokra használni a gyenge minőségű, környezetszennyező lignitet. Ez azonban szintén komoly veszélyt jelentene a természeti környezetre és az emberi egészségre a magas kén- és szállópor tartalma miatt.
