Szabó Marcel ombudsmanhelyettes szerint elfogadhatatlan a drávai vízlépcső, a belvíz túlzott elvezetése pedig aszályhoz vezethet. A jövő nemzedékek szószólója a víz világnapja kapcsán a Dráva folyó természet közeli, vadvízi állapotának megőrzésére és a csapadékvíz ésszerűbb mezőgazdasági hasznosításának fontosságára hívta fel a figyelmet.
A Dráva Európa egyik legjobb ökológiai állapotú folyója, teljes magyar szakasza természetvédelmi oltalom alatt áll. Őrtilos és Barcs közötti szakaszán a folyó még a természeteshez közeli állapotú; a kavicsos part és a homokzátonyok, a mellékágak és az ártéri erdők változatos élőhelyei ritka növény-, madár-, hal- és gerinctelen fajoknak adnak otthont. Ez az élőhely-közösség felbecsülhetetlen természeti érték, megőrzése a jövő nemzedékek számára Magyarország alkotmányos feladata. A Dráva esetében az Alaptörvény P) cikkében nevesített erdők, vízkészlet és a biológiai sokféleség együttes, komplex védelme valósulhat meg.
E természeti kincsre a legnagyobb fenyegetést a vízierőmű-építési tervek, valamint a hajózási célú mederkotrások jelentik. A napokban mindkettővel kapcsolatban aggasztó hírek érkeztek: Horvátországban öt vízlépcső építése került napirendre, az alsó szakaszon pedig nagy hajók közlekedésére is alkalmas meder kialakítása került szóba. A jövő nemzedékek szószólója felkéri a magyar kormányt, hogy a szigetközi súlyos természetkárosítás tapasztalatai nyomán jelezze horvát partnerének: síkvidéki vízlépcső építése a Dráván számunkra elfogadhatatlan; egyben erősítse meg hazánk elkötelezettségét a határon átnyúló bioszféra rezervátum megőrzésére. A hazai szakhatóságokat pedig arra kéri Szabó Marcel, hogy bármely beavatkozás engedélyezésénél az ökológiai érdekeknek biztosítsanak elsőbbséget.
Dráva-partA biztoshelyettes emellett szorgalmazza, hogy a belvizek elleni védekezésben a helyi és rövid távú érdekekkel szemben a vízkinccsel való nemzeti szintű ésszerű gazdálkodás szempontjai érvényesüljenek.
A zöld ombudsman felhívja a figyelmet arra, hogy ha március elején nincs belvíz, az komoly problémát jelez, akkor ugyanis már a tél végén súlyos aszály pusztít. 120 ezer hektárnál kisebb elöntés esetén a termőterületek többi 97-98 százalékán a nedvesség nagyon jót tesz a növénytermesztésnek.
A vízgazdálkodással foglalkozó valamennyi szakmai-stratégiai dokumentum ezért kiemeli, hogy a belvízproblémát nem a vizek elvezetésével, hanem visszatartásával kell megoldani.
A nemzeti vízstratégia szerint a belvízjárta területeket ki kell venni a szántóföldi termelésből, és helyette kevéssé vízérzékeny mező- illetve erdőgazdálkodást kell folytatni.
A gyakorlatban ezek az elvek kevéssé érvényesülnek. Amint a Vízügyi Tudományos Tanács megállapítja, a vizek visszatartását szolgáló fejlesztések elmaradtak, a művelési ág megváltoztatása nem valósult meg. Februártól évről évre elárasztják a nyilvánosságot a belvízveszélyről szóló hírek, és a vízügyi hatóságok közpénzek százmillióit fordítják a stratégiai célokkal ellentétes vízelvezetésre. A Magyar Tudományos Akadémia Köztestületi Stratégiai Programja szerint „a belvizes területek jelentős részén ma fölöslegesen folyik intenzív mezőgazdálkodás, amelyet a torz támogatási rendszer tart fenn". A Vízügyi Tudományos Tanács szerint is „a támogatási konstrukciók miatt arra nem érdemes területeket is szántóföldi művelésben tartanak". Ezek vízmentesítése azután az egész agráriumban okoz később vízhiányt. Az ésszerűbb vízgazdálkodási gyakorlat meghonosítása érdekében Szabó Marcel széles körű szakmai párbeszédet sürget, amelynek létrejöttét szívesen segítené – áll közleményükben.
