Az egyiptomi Sarm-es-Sejkben megkezdődött az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének 27. éves ülése (COP27), hogy megpróbáljon új életet lehelni a globális felmelegedés és annak hatásai elleni küzdelembe. Első sikerként már a tanácskozás kezdetén hivatalosan is napirendre vették a szegényebb déli országoknak nyújtandó pénzügyi támogatás kényes kérdését. Először kerül napirendre a jóvátétel a klímacsúcson.
A kéthetes tanácskozás elnöki tisztét betöltő Számeh Sukri egyiptomi külügyminiszter a megnyitón azt mondta: “Hajtsuk végre együtt (kötelezettségvállalásainkat) az emberiség és bolygónk érdekében”.
Alok Sharma, az előző, glasgow-i COP leköszönő elnöke hozzátette: “Egyértelműnek kell lennünk, hogy bármennyire is nehéz a jelenlegi pillanat, a tétlenség rövidlátó, és csak késleltetheti az éghajlati katasztrófát”.
Az ENSZ 27. klímakonferenciáján mintegy 200 ország küldöttsége vesz részt. A Földön egyre több a természeti katasztrófa, áradás, hőhullám, hurrikán, tűzvész és aszály – katasztrófák, amelyekért a déli országok most pénzügyi kártérítést követelnek.
A “veszteségek és károk” érzékeny kérdését hivatalosan a megnyitó ünnepségen vették fel a sarm-es-sejki tárgyalások napirendi pontjai közé, miközben korábban csak egy 2024-ig tartó “párbeszéd” tárgyát képezte volna. Számeh Sukri hangoztatta, hogy a kérdés napirendre tűzése a szolidaritás és az éghajlat okozta katasztrófák áldozatainak szenvedése iránti empátiát tükrözi.
A fejlődő országok bizalmatlansága erős, mivel az északi országok még mindig nem váltották be ígéretüket, miszerint 2020-tól évi 100 milliárd dollárra emelik a déli országoknak nyújtott támogatásukat, hogy csökkentsék a kibocsátásukat, és felkészüljenek a hatásokra.
Az éghajlatváltozás elleni küzdelem “élet-halál kérdése, a mai biztonságunk és a holnapi túlélésünk szempontjából” – hangsúlyozta Antonio Guterres, az ENSZ főtitkára még a COP27 előtt. A konferenciának “meg kell teremtenie a gyorsabb és bátrabb éghajlatvédelmi fellépés alapjait, most és ebben az évtizedben, amely eldönti, hogy az éghajlatért folytatott harcot megnyerjük-e vagy elveszítjük” – figyelmeztetett.
Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 45 százalékkal kellene csökkennie 2030-ig, hogy esély legyen a felmelegedés 1,5 Celsius-fokra történő korlátozására az iparosodás előtti szinthez képest, ami a párizsi megállapodás legambiciózusabb célkitűzése volt.
Számos országban távolról sem tartják tiszteletben a párizsi megállapodás fő célkitűzését a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj vagy gáz) használatának korlátozása terén. További gondot okoz, ahogy arra Guterres is rávilágított, hogy az éghajlat a koronavírus-járvány, az ukrajnai háború, a gazdasági, az energia- és az élelmiszerválság mellett a második helyre szorult.
Ebben az összefüggésben a COP26-on tett kötelezettségvállalások ellenére kevesebb mint harminc ország emelte meg csökkentési célértékeit, és az ENSZ úgy látja, hogy belátható időn belül “nincs hiteles módja” az 1,5 Celsius-fokos célkitűzés elérésének – írta a Euronews.
Először kerül napirendre a jóvátétel a klímacsúcson
A klímaváltozás elleni küzdelem alakulását jól szemlélteti, hogy míg korábban az erről szóló csúcstalálkozók a folyamat megállítását helyezték középpontba, most az egyiptomi Sarm es-Sejk-i találkozón már az elszenvedett veszteségek és károk kérdése is napirendre kerül. A kérdést a fejlődő országok már a COP-találkozók kilencvenes évekbeli kezdete óta megvitatnák, ám az iparosodott országok részéről mindeddig kevés hajlandóság mutatkozott erre.
Az elmúlt időszak újabb és újabb katasztrófái – mint például a közelmúltban Pakisztánt sújtó árvíz – hatására a kérdés egyre inkább a középpontba kerül. A gazdag országok, amelyek fejlődésüket a fosszilis tüzelőanyagok intenzív használatának is köszönhetik, attól tartanak, hogy a kérdés megnyitásával dollármilliárdokra rúgó követelésekkel szembesülhetnek, ezért mindeddig megakadályozták a veszteségek napirendre tűzését.
A COP27-nek helyet adó Egyiptom külügyminisztere, Szameh Sukri elmondása szerint a mostani áttörést is azzal sikerült elérni, hogy az együttműködésre helyezik a hangsúlyt a kérdés kapcsán, nem pedig a felelősségre és a kártérítésre. Azonban a veszteségek és károk napirendre tűzése így is jelzi a szolidaritást és az empátiát az áldozatok szenvedésével. A delegáltak célja, hogy 2024-re szülessen végső döntés a kérdésben.
Az idei klímacsúcsnak a hőmérsékleti rekordok, a régóta nem látott aszályok és árvizek kifejezetten nagy súlyt adnak. A Meteorológia Világszervezet (WMO) tegnap közzétett jelentése szerint a bolygó hőmérséklete idén 1,15 fokkal lehet magasabb az iparosodás előtti átlagnál, ami klímakáoszt okozott szerte a világban. A jelentés szerint nem sikerül a hőmérséklet emelkedésének mértékét a kitűzött másfél fok alatt tartani az évszázad végére – írja a Bloomberg.
A WMO friss jelentésében újfent felhívta a figyelmet arra, hogy „alig elérhető távolságba került” a globális felmelegedés 1,5 Celsius-fokra történő korlátozása az iparosodás előtti szinthez képest, ami a párizsi klímavédelmi megállapodás legambiciózusabb célkitűzése volt. Becslésük szerint 2022-ben az átlagos hőmérséklet 1,15 Celsius-fokkal haladta meg az 1850–1900-as időszak értékeit, és ez az év volt az ötödik vagy hatodik legmelegebb esztendő, mióta vannak a feljegyzések. A WMO úgy látja, 1993 óta megduplázódott a tengerszint emelkedésének üteme, az óceánok hőmérséklete tavaly érte el a csúcsértéket, miközben az északi-sarki jégsapka mérete a feljegyzések óta legkisebb méretűre zsugorodott.
A veszteségek és károk kérdése azért is kap különösen nagy hangsúlyt, mert bár a fejlődő országok és az apró szigetek nem járultak hozzá jelentős mértékben a klímaváltozásért felelős üvegházhatású gázok kibocsátásához, azok káros hatásait a gazdag országoknál sokkal nagyobb mértékben kénytelenek elszenvedni.
Nem csoda, hogy a tegnap kezdődő csúcstalálkozó előtt 48 órás tárgyalás kellett a napirend kialakításához.
A Világgazdaság szerint noha annak tegnapi elfogadása diplomáciai siker, a fejlődő országok nem feltétlenül aludhatnak nyugodtan, hiszen a 2009-es tervet, amelynek értelmében a gazdag országok évi 100 milliárd dollárral segítenék a kevésbé szerencsés országokat, sosem valósították meg.
