Sok százmillió forintot költöttek már a világban kísérletezésre a városi kilométerarányos közúthasználati díjjal. Vizsgálták a műszaki lehetőségeket és az autósok viselkedésére gyakorolt hatását. Mégis, hiába mutatták azt az eredmények, hogy a technika működik. Hiába derült ki az is, hogy az autóhasználatra is jó hatással lehet – csökkenti –, ha a gépjárművel a városi utakat használók használatarányosan járulnak hozzá az útfenntartáshoz és megfizetik az általuk okozott környezetszennyezés költségeit. A politikusok mindenütt gyávának bizonyultak.
Igaz, legalább kísérleteztek, nem úgy, mint Budapesten, ahol 2009-ben készült egy megvalósíthatósági tanulmány a behajtási díjra, aztán 2014-ben még egy, de egy árva fillért nem költöttek kísérletre, társadalmi vitára, az útdíj előnyeinek és hátrányainak összevetésére, a társadalmi hatások elemzésére.
Egyetlen helyről tudunk a világban, ahol komoly előkészületek folynak a városi kilométerarányos útdíj bevezetésére. Szingapúr városállamban ez egy, a múlt században kezdődött folyamat logikus következő állomása. Ott kapus behajtási díjszedéssel indultak, amit – a híres londoni behajtási díj bevezetését hét évvel megelőzve – követett az elektronikus díjkivető és –beszedő rendszer. Ez úgy működik, hogy a gépkocsi használója előre befizet egy összeget, ami egy kártyára kerül. A kártyát be kell tenni a fedélzeti egységbe, amellyel az út fölött elhelyezett útdíjkivető automaták rádión kommunikálnak. Amikor az autó elhalad egy ilyen automata alatt, az leemeli a zónának és a napszaknak megfelelő behajtási díjat a kártyáról. Ezt a rendszert váltja föl a tervek szerint 2020-ban a gépjármű mozgását nem kívülről, hanem a megtett utat a gépkocsiban mérő díjkivető egységet használó megoldás. Azért cserélik le erre az automatás kapukat, mert azokat sokba kerül karbantartani, és sok helyet foglalnak.
2012 decemberében zárult a szingapúri közlekedési hatóság (LTA) megrendelésére a rendszerértékelési teszt, amiből azt a következtetést vonták le, hogy a technika készen áll. Várhatóan idén megtörténik a rendszerszállító kiválasztása, és 2020-tól dolgozik a jelenlegi legkorszerűbb technikával a díjkivető rendszer Szingapúrban.
Nemcsak az útdíjszámítást, hanem egy sor más értéknövelt szolgáltatást kiszolgál majd a gépjármű által megtett utat műholdas pozíciómeghatározással rögzítő, interaktív fedélzeti egység. Valós idejű forgalmi jelentések készíthetők arról a körzetről, ahol autózunk, és a Szingapúrban most még papírjegyes parkolási díjfizetést is ki tudja váltani. Az LTA szerint azok az autóhasználók, akik kerülik a torlódásos időpontokat, helyeket, kevesebbet fognak fizetni, mint most, amikor átalánydíjas a behajtás az egyes zónákba. Az autósok úgy is megúszhatják majd olcsóbban a közlekedést, mint most, hogy a lehető legkevesebb autózással szervezik meg az életüket.
Előfordulhat, hogy mire a gondosan tervező, megfontoltan haladó LTA végez a műholdas, kilométerdíjat szedő rendszer bevezetésével, addigra Londonban már működni fog egy ilyen rendszer. Legalábbis ezt szorgalmazza a Levegő Munkacsoport egyik brit társszervezete, a Clean Air in London. A szerintük 2018-tól bevezethető szennyezésarányos útdíj egy javaslatcsomag egyik eleme, amiben szó van arról is, hogy a taxikra már ma is érvényes kibocsátási határértékeket terjesszék ki Londonban minden személyautóra. A Clean Air in London szeretné, ha a brit Környezet-, Élelmiszer- és Vidékügyi Minisztérium (Defra) minél több javaslatot beépítene a levegőtisztasági tervébe, és nyár végén társadalmi vitát szervezne róluk. A levegőtisztasági terv elkészítésére 2015 végéig legfelsőbb bírósági döntés kötelezi a brit kormányt. Azért van rá szükség, mert London levegőjének szennyezettsége rendszeresen magasan az uniós határértékek fölött van. Be kell benne mutatni a lépéseket, amelyekkel a következő években megvédik Nagy-Britannia lakóit az egészségre káros nitrogéndioxidtól és szálló portól.
A Clean Air in London a “szennyező fizet” elv maradéktalan érvényesítésére javasolja a megtett utat a gépkocsiban mérő egységgel dolgozó útdíjkivető rendszer bevezetésétől Londonban. Javaslatukban hangsúlyozzák, hogy a kilométerarányos díjkivetés egyszerűbb, igazságosabb és hatékonyabb a mostani behajtási díjnál. A tarifának szerintük változnia kell aszerint, hogy mekkora a gépjármű, mennyire szennyez, és melyik napszakban, városban hol és hány kilométert tesz meg.
A tarifatáblázat alapvető osztályai a Clean Air in London javaslatában:
Napszak: Torlódásos Sima
Hely: Belső London Külső London
Kibocsátási kategória:
Fehér: nincs kibocsátás
Zöld: Euro 6 benzines vagy CNG (LPG nem)
Sárga: Euro 6 dízel
Vörös: Euro 5 dízel
Fekete: minden más.
Távolság, azaz a fogyasztás alapján: A gépkocsi méretei. A megtett távolság.
A 2018-as bevezetést követően további finomításokat is javasolnak. 2020-tól az, hogy milyen szennyező osztályba kerül egy gépkocsi, ne a gyártó által végzett – sokszor manipulált – típusmérések, hanem valós mérések alapján mondják meg, és a kerék- és útkopásból, valamint a fékpofakopásból eredő finom port is vegyék figyelembe. A környezetet, mint tudjuk, legkevésbé a gyalogló és a bicikliző ember szennyezi, már a közösségi közlekedési eszközök környezetterhelése is számottevő. Ezért a Clean Air in London javaslata értelmében 2020-tól a tömegközlekedési jegy árába is be kell építeni egy minimális szennyezési felárat, a gyalogosokat és a bicikliseket viszont jutalmazni volna jó.
Ami a pénzügyi megvalósítást illeti, az emberek kaphatnának egy összeget, amikor csatlakoznak a rendszerhez, és aztán a fentiek szerint fizethetnek aszerint, mennyire terhelik a környezetet. Aki csak gyalogol, az nem fizet, a regisztrálásnál kapott pénzt pedig elköltheti például metróra. A személyes adatok védelme érdekében nem a megtett útvonal, hanem a különféle tényezőkkel súlyozottan számított megtett távolság képezheti a díjkivetés alapját, amit naponta kell átadni a központi számítógépes rendszernek.
Nyilvánvalóan más intézkedésekre is szükség van, hangsúlyozza a Clean Air in London, de a legfontosabb a “szennyező fizet” elv minél hamarabbi alkalmazása, mert az tudja leginkább befolyásolni az emberek utazási szokásait.
