A svájci Zürichi-tavon végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy egy toxintermelő cianobaktérium, a burgundi vörös algaként is ismert faj (Planktothrix rubescens) az elmúlt negyven évben jóval sűrűbb lett, mert az enyhe telek miatt elmaradt a szokásos szezonális kipusztulása.
Thomas Posch, a Zürichi Egyetem kutatója szerint az elsődleges probléma az, hogy manapság két érzékeny tavi tulajdonságot változtatunk egyszerre – a tápanyagarányt, a globális felmelegedéssel pedig a vízhőmérsékletet.
Az európai vizek a Zürichi-tóhoz hasonlóan szennyezettek szennyvízzel, amely tápanyagot nyújt az olyan fotoszintetizáló baktériumoknak, cianobaktériumoknak, mint amilyen a Planktotrix rubescens is. Ezek a planktonikus szervezetek mérget termelnek, így védve magukat attól, hogy a rákok megegyék őket, ám egyúttal mérgezik az emberi ivóvízforrásokat is. Az algavirágzás emellett elhasználja a víz oxigéntartalmát is, amit a halak szenvednek meg.
A kutatók mostani tanulmányukhoz negyven évre visszamenően elemezték a Zürichi-tóra vonatkozó adatokat. A burgundi vörös alga 1899-ben jelent meg először a tóban, virágzása azonban csak az elmúlt négy évtizedben vált egyre sűrűbbé. Ennek egyik oka az, hogy a tóban lévő oxigén, valamint foszfor és nitrogén mennyisége ez emberi kibocsátás miatt növekedett. Eközben a globális felmelegedés miatt a telek enyhébbek lettek, és elmaradt a korábbi szezonális, téli algapusztulás. Az enyhe tél miatt a tó vizének hőmérséklete sem csökken le annyira, mint korábban, így elmarad a hideg és a melegebb vízrétegek keveredése is. A kutatók úgy vélik, hogy megoldást néhány igazán hideg tél hozhatna, mint amilyen például a 2011–2012-es tél volt.
