A Debreciner.hu-n jelent meg „A szakadék felé vezető útról soha nem késő letérni” c. interjú Lányi Andrással, mely a greenfon is elérhető. A beszélgetésben az aktuálpolitikától az ökopolitikáis sokmindenről szó esett. Ehhez írt kritikus véleménycikket Darvas Béla ökotoxikológus professzor.
Gyakori bakugrásai miatt mára kihullott a civilszervezeti köztudatból. Tett érte. A Védegylet (megalakulásakor Sólyom Lászlónak engedte át a döntés jogát, ezért nem vált rögtön párttá) és az Élőlánc (ide nem követte a védegyletes élcsapat, hovatovább a hivatalban lévő Sólyom is Schiffer Andrásra szavazott később) ügyeivel komoly ismertséget szerzett, amit szerintem lazán eltékozolt. Az Élőlánc (Lányi András, Ács Sándorné és Kajner Péter) félre állt a Schiffer-féle LMP elől az éppen aktuális választásokon (a zöld ügyért áldozatot hoztunk – mondják ma a ’bátortalanságuk’ magyarázatául), de a kapcsolatuk sohasem rendeződött. Lányi András a hírek szerint fel is oszlatta volna az Élőláncot, de Ácsné (aki a mezőgazdasági vonalat vezette) ezt nem engedte; átvette Lányi helyét, az Élőlánc székhelyét Kishantosra vitte. Előadtam rendezvényükön, és úgy tűnt, hogy a mai Élőlánc tagjai nem tekintik Lányit valóságos alapítójuknak. Én persze az ő korában annak láttam, hiszen mindenhol ő beszélt.
Kitűnő szónok formális értelemben (tartalmi szempontból filozófia-könyvízű), de tetteinek komolyságában kezdtem lassan kételkedni és persze politikusi rátermettségében is. Az ő idejében végül kinyújtotta ez a párt az ún. jobboldal felé is a kezét. Egy számomra utolsó rendezvényükön (Pálinkás József és Ángyán József is ott ültek) még a szélsőjobb ágense is szállította a hírt a hajdani Százak egyik csoportosulásának. Lányi sohasem volt politikus, sőt rosszul is játszotta ezt a szerepet. Schiffer nagyságrendekkel jobb volt nála, de aztán ő is távozott az LMP éléről, és most változnak ott az idők és a káderek. Az utóbb felfedezettek egy része már a Momentum-ban integetnek. Kétségtelenül a megsemmisülés felé indult el ez a konkrét törpepárt, miközben a környezetpolitikának meghatározó részének kellene lenni a mai korszerű politizálásban.
A Fidesz-KDNP megszüntette az önálló természet- és környezetvédelmi tárcát és csak operett előadásokat tart a nemzet horgászának közreműködésével. Vannak viszont alakulatok az MSzP-ben, mint az LMP-ből kiszakadt Párbeszéd (húzóembere Karácsony Gergely), a még létező LMP (az eredetileg baloldali Schmuck Erzsébet igyekszik) és a Momentumban is gyűlnek a hajdani LMP-sek. Az Élőláncról nem emlékszem mikor röptettek bármilyen komoly hírt, bár a földügyek tekintetében Ácsné magasan jegyzett harcos és a Párbeszéddel való kapcsolatuk is ismertté vált.
„Az író, filozófus szerint Magyarországot csak zöld alapokon lehet sikeresen fejleszteni (sic!). Úgy látja azonban, hogy az ökopolitikának ma nincs (sic!) képviselete hazánkban, és nincs is értelme (sic!) zöld pártokról beszélni, amíg nem alakult ki a társadalmi bázisuk.”
– Másként látom. Lenne társadalmi bázis, de akik eddig a szervezéshez kezdtek nem voltak sikeresek, és nem tudták megragadni az emberek figyelmét. Nem volt elképzelhető, hogy állami politika vezetésére alkalmas lett volna az itt összegyűjtött csapat, amiből éppen a lényeg, a természettudományos értelmiség hiányzott. Helyüket álmodozók foglalták el, akiket hitük és nem tudásuk vezet. Társadalmi bázisuk lehetnének a civilszervezetek, de azokat a Fidesz-KDNP a támogatások megvonásával, a folyamatos sorosozásával nem véletlenül roppantotta össze. A mezőgazdasági tárca alatt a környezeti ügyek országos figyelembevétele elszállt.
– Illés Zoltán, Ángyán József és Schiffer András valóban vezetők voltak. Lányi inkább valamiféle környezetfilozófiai harcos. Tisztázzuk azért, hogy az Élőláncot – bár ő ezt hirdeti – nem egyedül alapította, s ezért nem is tudta feloszlatni, mikor ehhez támadt éppen kedve.
– Pontosítsunk ezt a Fidesz-KDNP gondolja. A folyamat zajlik; a ’környezetgazdálkodás’ erről szól.
– Lányi András felszínesen fogalmaz. Van politikai képviselet, csak nem hatékony. Schmuck Erzsébet (LMP képviselő) ma is kérdésekkel bombázza a kormányt, de csak cinikus kormányzati válaszokat kap.
– Irtózatosan kontra-produktív szöveg. Demokratikus országokban a döntések lassan, sokféle érdekegyeztetés után születnek meg. Nem tenne semmit az üvegházhatású gázok kibocsátása ellen Európa? Nevetséges. A kérdésnek nem is főszereplője, mert azt Kínában, az Egyesült Államokban és Indiában találjuk.
– Mennyiben Lányi ítélhet meg effélét? A Lányi által kisajátított Élőlánc mi volt? Miért lett bátortalan a hajdani választási megméretéshez? Az akkori visszalépésével nem elvesztette minden további jogát? Ítéletet mondhat-e olyan politikus, aki nyilvánosan ezen a területen ekkorát bukott. Talán nem is tudatosult benne?
– Na ne! Válasznak igen tartalmatlan.
– Langyos.
– Akkor jó lesz az ismert rossz? Mi az üzenet? Romboltunk, de mit építünk. Ez nem a saját hit és tettrekészség elvesztése?
– Ki a Lányi által említett ’mi’? Ő maga és szociológus köre? Nem lesz ez ismételten kevés? Illetve, ahogy mondja ehhez nincs is meg semmi. Maradjatok odahaza véreim.
– Lányinak tehát senki sem megfelelő (lehetséges szövetségeseit leírja), ami magánemberként elfogadható, politikusként azonban mélységes amatőrségre vall.
Szeptember 14-én jelent meg Polgár Tóth Tamás cikke a Debreciner.hu-n, érthető a lap érdeklődése, és jók a kérdések is. A megkérdezett személye volt súlyos tévedés. A válaszai zsákutcában toporognak. Bocsánat András, bocsánat kedves olvasó.
