A rovartan tudósai, az entomológusok állítólag bele tudnak abba feledkezni, mennyi különféle és különböző színű bogár van. A jellemzően kitinborítású bogarak az ízeltlábúak törzsébe és a rovarok osztályába tartoznak, s rendkívül sok, 400 ezer faj él belőlük a Földön – a Kárpát-medencében 6300 –, és évente több ezer újat fedeznek fel. Ez az összes állatfaj mintegy negyede, és azt sem csodálják, hogy az evolúciós elmélet megalkotója, Charles Darwin nagy bogárgyűjtő volt. Csak találgatják, miért éppen a bogarak rendje a legszínesebb. Vannak, akik szerint azért van belőlük ennyi féle és fajta, mert már 350 millió éve élnek a Földön, ahol a mai ember (homo sapiens) alig 300 ezer éves múltra tekinthet vissza.
Mások a bojtosúszójú halakat állítják ezzel az elmélettel szembe, mert ezek vagy 360 millió éve úszkálnak az óceánokban és a tengerekben, de alig 90 fajukat ismerjük, amelyekből ma már csak kettő él.
Az abszolút ellenpélda a kizárólag Új-Zélandon őshonos hidasgyík (maori nyelven tuatara), amely egymaga maradt fenn hüllők olyan csoportjából, amely őslénykutatók szerint 250 millió éve még a Föld minden táján, bőségesen megtalálható volt. Van elmélet arra is, hogy a bogarak rendkívül szívósak, nagy változatosságban élték túl például a perm földtörténeti korszakban, 284 millió éve bekövetkezett nagy kihalási időszakot.
A bogarakon belül ugyanakkor kiegyensúlyozatlanok az erőviszonyok, vannak népesebb és ritkább csoportok. A ganajtúró bogarak – amelyek, mint a nevük is mutatja, ürüléket görgetnek – családjába például alig nyolcezer faj tartozik, míg a skála másik végén a mindenevő levélbogárszerűek vannak, 63 ezerrel.
Nyitókép: depositphotos
