Egy amerikai kutatás eredményei szerint az óceán legnagyobb állataiként a kék bálnák nem tettek szert védekező magatartásra. Az új információk magyarázatot nyújthatnak arra, miért védtelenek a közlekedési balesetekkel szemben.
A kék bálnák évmilliók óta cirkálnak a világ óceánjaiban, alig törődve bármivel is, hiszen pusztán méretük védelmet nyújt nekik a ragadozóktól. Hátrány viszont, hogy a faj sosem kényszerült a védekező magatartás kifejlesztésére. Jeremy Goldbogen, a Stanford Egyetem biológusa először követte nyomon közvetlenül kék bálnák és hajók találkozását, eredményei azt sugallják, hogy eme kitérő reakció hiánya miatt az emlősök különösen védtelenek a halálos ütközésekkel szemben. Az Endangered Species Research folyóiratban megjelent kutatás segédkezet nyújthat ama módszerek tökéletesítésében, amelyekkel a kék bálnák és más tengeri emlősök megvédhetőek az ilyen balesetektől.
Az ütközés az egyik legnagyobb fenyegetés a bálnákra, és súlyosan veszélyezteti néhány bajban lévő populáció regenerálódását is. A balesetek számának csökkentését célzó erőfeszítések eddig nagyrészt a hajóktól megkövetelt sebességkorlátozásokat, illetve a hajózási útvonalak átalakítását ölelik fel a bálnák élőhelyén. A döntéshozatalhoz és a hatékonyság kiértékeléséhez viszont a szakembereknek tudniuk kell, hogyan viselkednek az óriások, amikor észlelik a közeledő hajót. Ennek felderítéséhez a kutató és csapata a kaliforniai Long Beachnél – a világ egyik legforgalmasabb hajókikötője és kékbálna-gócpont – vizsgálódott. A parttól néhány kilométerre a kontinentális talapzat hirtelen véget ér, tápanyagokban gazdag óriási feláramlás figyelhető meg, amely vonzza a krillt, a bálnák kedvenc táplálékát.
Kék bálna. (Fotó: AFP)GPS nyomkövetőket és merülésmérőket helyeztek el az óriásokra, majd 24 órás periódusokban követték mozgásukat. Az adatokat aztán összevetették a hajózási információkkal, beleértve a sebességet és súlyt is. Az első kísérletben mintegy 20 találkozást figyeltek meg hajók és bálnák között, az átlagos távolság a 60 méter és a több mint 3 kilométer közötti tartományra esett. A bálnák viselkedése mindegyik esetben hasonlított ahhoz a „riadt reakcióhoz”, amit a nyomkövetők felhelyezésekor észleltek, amikor is az egyedek halottnak tettették magukat. Goldbogen szerint a kék bálnáknak gyenge és nem túl meggyőző képességük van a hajók elkerülésére. „Az aktív lebukás helyett egyszerűen csak vízszintesen süllyednek, ami lassú merülést von magával, és védtelenné teszi őket az ütközésekkel szemben” – tette hozzá.
Egy bálnának mintegy 30 méteres mélységbe kell ereszkednie, hogy biztonságban legyen a hajócsavarok generálta szívóerőtől. A vizsgálatban az óriások másodpercenként mintegy fél métert ereszkedtek, és nem mutattak hajlandóságot a függőleges merülésre a hajó elkerüléséhez. A legtöbb esetben ez a módszer és az ilyen gyorsaság éppen csak elég ahhoz, hogy elkerüljék a járműveket. A kutatók szerint a vizsgálat még csak az első lépés a bálnák magatartásának feltérképezésében a hajóforgalom kontextusában. A későbbiekben több hétig szándékoznak figyelni a kék bálnákat, és más fajokra, úgymint hosszúszárnyú bálnákra is kiterjesztik a kutatást.
