A Galápagos-szigetek az UNESCO világörökségi listájának ékköve, nem véletlen, hogy a csendes-óceáni szigetcsoportot sorolták be először a fokozottan védendő helyszínek közé. A szigetcsoportot 1978. május 31-én nyilvánították a világörökség részéve.
Az ENSZ tudományos és kulturális szervezeteként működő UNESCO 1972-ben adta ki a Világörökségi Egyezményt, melynek kritériumai alapján először a Galápagos-szigetek érdemelte ki, hogy hivatalosan is a világ legszebb, legfontosabb helyei közé sorolják. A szigetcsoportot 1978. május 31-én nyilvánították a világörökség részéve. Ennek 42. évfordulója előtt tiszteleg ma a Google a kereső főoldalán látható grafikákkal, melyek az Ecuadortól mintegy 900 km-re nyugatra elhelyezkedő terület gazdag élővilágába engednek rajzos betekintést.
Leguánok, kormoránok, teknősök, pingvinek, kaktuszok, különféle fák – a Galápagos-szigeteken őshonos fajok sokszínűsége nyűgözte le Charles Darwint is, aki 1835-ben, a HMS Beagle hajó utasaként járt a szigeteken. Az UNESCO világörökségi indoklásában is olvasható fáma szerint a Galápagos-szigeteken szerzett tapasztalatok jelentős mértékben inspirálták Darwint, aki 1859-ben A fajok elmélete című művében fejtette ki a természetes kiválasztódáson alapuló evolúcióelmélet részleteit. (És a szemének hitt a legkevésbé.)
A szigetcsoport talán legnevesebb állata galápagosi óriásteknős, a faj tagjai híresen hosszú ideig élnek. A tudósok néhány éve már azt is tudják, hogy miért.
Ám hiába a hosszú élet, a változó természeti körülmények miatt a galápagosi óriásteknős több alfaja is kihalt már, legutóbb 2012 nyarán a Chelonoidis nigra abingdonii alfaj, melynek utolsó példánya az ismert Magányos George volt. Idén februári hír, hogy az ezekkel rokonságban álló 30 óriásteknőst azonosítottak kutatók. Via HVG.